Vigyázz, túl gyorsan mész!


„De nem kell sietve vonulnotok, futva menekülnötök, mert az Úr jár előttetek, és Izráel Istene lesz mögöttetek is.”

Ézsaiás könyve 52:12

Milyen szuperképességet választanál magadnak, ha megtehetnéd? Gyerekkoromban én repülni szerettem volna, valamint azt, hogy tudjak a víz alatt is levegőt venni. Álmomban az utóbbi sokszor teljesült is, és olyan jó volt ezt megtapasztalni.

Van, aki láthatatlanná szeretne válni, vagy hogy emberfeletti erővel bírjon, esetleg mások gondolatában legyen képes olvasni, tüzet/jeget/vizet/stb tudjon varázsolni, át tudjon változni valami/valaki mássá vagy fénysebességgel tudjon mozogni. Nekem nagyon tetszenek a szuperhős filmekből azok a jelenetek, amikor a kamera a gyorsasággal megáldott karakter szemszögéből rögzíti a dolgokat. Minden olyan, mintha szinte állna, annyira lassú, ő pedig gyakorlatilag normál tempóban cselekszik, aztán hirtelen visszalépünk az átlagember nézőpontjába, a dolgok pedig a pillanat törtrésze alatt nagyon furcsa, vagy épp vicces irányt vesznek.

Sokan sokféle szuperképességet választanánk, ha lehetőség adódna rá, de úgy gondolom, egyikünk sem döntene a lassúság mellett. Mert ki akarna csigatempóban járni, ha lehet fénysebességgel is? A mai igénk ellenben pont a lassításra hív minket.

Ézsaiás próféta reményteljes üzenetét olvashatjuk az 52. fejezetben, ami a fogságban élő nép számára hoz vígaszt, jó hírt, ígéretet. A szabadulás ígéretét. Arról beszél, hogy Isten nem hagyta magára az övéit, hogy Ő uralkodik, és visszahozza Izraelt az otthonukba. „De nem kell sietve vonulnotok, futva menekülnötök, mert az Úr jár előttetek, és Izráel Istene lesz mögöttetek is.”

Hiába a nemkívánt helyzet (fogság), Isten mégsem sietteti népét a szabadulás ígéretében. Nem kell menekülniük, mert a Mindenható lesz az, aki kivezeti őket, aki hazahozza övéit. És Ő nem akarja, hogy kapkodjanak. Időt ad nekik a megélésre, elfogadásra, elengedésre, az öröm megérkezésére.

Egyszer olvastam egy történetet, amiben a második világháborúból hazatérő katona megállt a faluja határában, és egy emberrel, akivel ott találkozott, üzenetet küldött a feleségének, hogy jöjjön ki hozzá a mezőre. Nem akarta, hogy a váratlan viszontlátás öröme esetleg elhordozhatatlan legyen a kedves számára, így amíg az asszony kisétált a határba, valamennyire felkészíthette magát a csodára.

Isten ma reggel minket is arra hív, hogy lassítsunk. Nem kell átrohannunk az életen. Se a negatív, se a pozitív tapasztalatokon. Nem kell szőnyeg alá söpörnünk a gyászt, a veszteségeket, a kilátástalanság okozta kétségbeejtő érzéseket, és nem kell félvállról vennünk az örömet, hálát, az elért sikereket, az elkészített műveket. Vele mindezeken keresztülmehetünk lépésben, meg-megállva, mert ott lesz végig mellettünk, és vezet minket valami jó felé. Vele leáshatunk a dolgok mélyére, Vele megélhetjük a fájdalom és a boldogság minden pillanatát. Vele sírhatunk, vagy épp nevethetünk mindazokon, amik történtek velünk, amiben épp most vagyunk, és azokon is, amik kérdőjelkét tornyosulnak jövőnk fölé. Nem kell sietnünk.

Ezért hát engedd meg magadnak, Kedves Olvasó, hogy megéld igazán mindazt, ami veled történik. Add meg magadnak a megfelelő időt!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

Gyakorlati teológia