Takarítás odabent
„Mert az Isten szerinti szomorúság megbánhatatlan megtérést szerez az üdvösségre, a világ szerinti szomorúság pedig halált szerez.”
Korinthusi második levél 7. rész 10.vers
Létezhet, hogy a szomorúság jó?
A Biblia két fajta szomorúságot különböztet meg. Elsősorban van az Isten szerinti és másodsorban a „világ”szerinti. Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy az Isten szerinti szomorúság alatt mit érthetünk? Isten szokott szomorú lenni és az hasonlít a mi szomorúságunkhoz vagy esetleg Isten okozza a mi szomorúságunkat? Utóbbi erős kijelentés, de némileg erről lehet szó.
Biztos ismered az érzést, amikor leesik egy hatalmas teher a válladról és már nem vagy frusztrált, ideges esetleg szomorú. A megkönnyebbülés szinte kézzelfogható és látod magadon a változást, hogy valami rossznak végre vége van. A rossz időszakok kétségkívül az élet velejárói és a jó hír az, hogy Isten ezt is fel tudja használni!
Kevés olyan ember van, aki önszántából választaná a szomorúságot vagy a fájdalmat és mivel ezek időről-időre belépnek az életünkbe, Isten nem engedi, hogy csak úgy átsuhanjon rajtunk a bénító érzés.
„Mert Ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de keze meg is gyógyít.” (Jób 5:18) Igen, Isten tényleg nem akadályozza meg, hogy időnként nehézségbe ütközzünk vagy azt, hogy szomorúak legyünk. Az viszont téves gondolat, hogy örömét leli szomorúságunkban és azért nem akadályozza meg.
Ahogy nyáron a kiskertben elengedhetetlen a gyomlálás és a növények karbantartása, úgy a mi lelkünkben is néha takarítani kell. Különös lehet, de Isten így takarít a lelkünkben. Az évek alatt rengeteg rosszul begyógyult sebet szerzünk és azokat bizony nem szabad úgy hagyni. Ez a tisztítás fájhat, szomorú is lehetsz vagy úgy érezheted, hogy magadra maradtál, de ez csak a felszín. A mélyben ott dolgozik Isten!
Áldott napot!
