Ne félj!


 “Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az Úr mindenütt, amerre csak jársz.”

Józsué könyve 1. fejezet 9. vers


A gyermek Józsué Egyiptomban született rabszolgának, rabszolgák gyermekeként. Volt mitől félnie. Félt a sötétben. Félt, ha egyedül volt. Megtanították félni a vadállatoktól, a kígyómarástól, a homokvihartól, az egyiptomiaktól. Amikor elég idős lett ahhoz, hogy munkára fogják, megtanult félni a hajcsárok ostorától, a tűző napsütéstől. Felnőttként félhetett a vízhiánytól, a fertőző betegségektől.

Majd megjelent egy Mózes nevű férfi, és Józsué, a teljes rabszolga néppel együtt követte őt a pusztába. Itt félhetett az egyiptomiak haragjától, a fagy- és éhhaláltól, a harcos amálekitáktól. Félt attól, hogy Mózes vagy Isten egyedül hagyja a népet a sivatagban. Félt akkor, amikor tizenkettedmagával kikémlelte az ígéret földjét, amit óriás népek laktak.

Józsué félt, amikor Mózes meghalt, és rá hagyta a nép vezetésének felelősségét. Félt ennek a nemes feladatnak a nagyságától, nehézségeitől.

És ekkor megállt előtte az Úr, aki eljuttatta őt idáig. Az Úr, aki elválasztotta a világosságot a sötétségtől. Az Úr, aki mindig népével volt; aki a pusztában megvédte őket a vadállatoktól, a homokvihartól; aki meggyógyította őket a halálos kígyómarásokból. Az Úr, aki a tengerbe vetette az egyiptomiakat; aki véget vetett a rabszolgaságnak; felhőként védte őket a tűző nap elől.

Józsué előtt ott állt az Úr, aki vizet és ételt biztosított a népnek a pusztában, aki megvédte őket a betegségektől, és a hidegtől; az Úr, aki velük harcolt a csatában, és helyettük is győzött. 

Az Úr, aki Mózest is vezette, és soha nem hagyta őket egyedül a pusztában, rendületlenül ott állt Józsué mellett, és csak annyit mondott: ‘Ne félj!’

És Józsué nem félt többé.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A testté lett Ige

Világosságban járni

Kereszt = szeretet