Új teremtés Krisztusban
„Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden.”
(Korinthusbeliekhez írt második levél 5. fejezet 17. vers)
Kétségkívül az egyik legismertebb bibliai történet a teremtés leírása. Ezzel kezdődik a Szentírás, ezt tanítjuk legelőször a gyermekeknek, a legtöbb bibliatanulmányunk érinti, és egy jó lelkész képes mindent erre visszavezetni.
Első nap a világosság, második nap a vizek szétválasztása, aztán a szárazföld, a növények, az égitestek, az élővilág, majd a legvégén, mintegy korona az ember. S aztán? A gép forog, az Alkotó pihen?
Jó dolog és fontos, hogy beszéljünk arról, hogy honnan is származunk, de úgy vélem ma sokkal többet kéne szólni arról, hogy a Teremtő nem vonult ki az életünkből, nem hagyott magunkra. A teremtés nem ért véget. Sőt, az Örökkévaló ma is végzi bennünk és rajtunk az új teremtés folyamatát.
Milyen örömhír ez ma! Nem nekünk kell újjáteremtenünk és felépítenünk magunkat. Van egy nálunknál sokkal bölcsebb alkotó, aki mint a világ teremtésénél, velünk kapcsolatban is tudja, mit, milyen sorrendben, és milyen gyorsan kell lefaragni, ahhoz, hogy az Ő képmása kiábrázolódjon rajtunk. (Hiszen mindent képes lett volna azonnal egy nap alatt is megalkotni.)
Szeretnéd letenni a régi önző, békétlen, sértődött, haragvó, bosszúálló, irigy természetedet? Szeretnél új teremtés lenni?
Akkor, gyere és legyen ez mai nap visszatérő kérése:
„Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem.” (51. Zsoltár 12. vers)
