Advent és kegyelem
"Mikor azt gondoltam, hogy roskad a lábam, szereteted, URam, támogatott engem."
94. Zsoltár 18. vers
A keresztények jelentős része a tegnapi napon meggyújtotta az első adventi gyertyát, hisz advent időszaka van. Bár a protestáns és a katolikus közösségekben különböző jelentése és színe is lehet a gyertyáknak, abban a legtöbben egyetértenek, hogy mindenképpen a hit, remény, öröm és szeretet fogalma köré kell épülnie.
Bárcsak az ünnepi készülődés sürgés-forgása között ezek köré a nemes gondolatok köré rendeződnének saját gondolataink is ahelyett, hogy a vásárlási láz, a sok-sok izgalom, a főzés és a takarítás töltse ki minden időnket. Olyan adventet szeretnék mindenkinek, amelynek középpontjában maga Jézus Krisztus áll, ami Üdvözítőnk és Megváltónk.
Hit - vezette a napkeleti bölcseket a várt király bölcsőjéhez, ami egy rég hallott, ráadásul küldetésében elbukott próféta, Bálám szájából származott. "Királyi pálca származik Izraelből..." És ők mégis meglátták csillagát és követték azt, míg Jézusra nem találtak Betlehemben.
Remény - váltotta fel a hirtelen jött félelem érzetét az angyalok énekének hallatán, amikor a pásztorok megértették, hogy a menny Istene jóakarattal fordul feléjük és ezért küldte a gyermeket, akinek megkeresésére és köszöntésére bátorítja őket is.
Öröm - és bizonyosság töltötte el Máriát, amikor minden egyes szót elraktározott elméjében, amit látogatói meséltek neki arról, miként is találtak rájuk azután, hogy újszülött gyermekét bepólyálva a jászolba fektette. Tudta minderre emlékeznie kell, mert nehéz, fájdalmas próbák következnek, amiknek közepette e tapasztalatokból meríthet majd csak erőt.
Szeretet - töltötte be azon az éjjelen minden hívő ember szívét, aki rátalált a Messiásra egy szegény gyermekben. Mert meglátták benne Istenük jóságát és kegyelmét, ami végre elérkezett hozzájuk.
Ma, amikor az ünnepi készülődésbe félelem és aggodalom vegyül, hisz itt a szomszédban a háború. Egyik baj után jön a másik, és a válság válságot követ, amit már alig bírunk elhordozni. Olyan jó arra gondolnunk, hogy Istenünk ugyanezzel a kegyelemmel fordul hozzánk is. Lehet, azt gondoljuk, hogy nem bírja már vállunk a terhet és lábunk roskadozhat. De Istenünk szeretete ma is elér minket és támogat. Merítsünk erőt mi is mindabból, amit oly sokszor megtapasztaltunk már. Mert ahogyan korábban megsegített minket az Úr, úgy fog gondot viselni rólunk ezután is!
Maradjon velünk a hit, a remény, az öröm és a szeretet.
