Első

„De ő ezt mondta nekem: Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje lakozzék bennem. Ezért Krisztusért örömöm telik erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban, mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős.”

Pál második levele a korinthusiakhoz 12:9-10

Érezted már úgy magad, hogy nem vagy elég? Hogy az előtted tornyosuló kihívás, feladat, vagy pusztán maga a lét egy megugorhatatlan távolság, egy irgalmatlanul magas hegy, amit sosem leszel képes megmászni, átúszhatatlan tenger, melynek túlpartjáról bár hívogat a világítótorony, de elérni képtelenség. Érezted már, ahogy tornyosulnak feléd a kérdőjelek, és szinte összenyom a bizonytalanság? Jártál a végső határodnál, a szakadék szélén, ahonnan már tényleg nem megy tovább?

Senki számára nem volt egyszerű ez az év, és még mindig nincs vége. De ma elkezdődik az advent, a várakozás időszaka, felgyullad az első gyertya lángja, és együtt várjuk a megoldást, a csodát.

Ma reggel, november utolsó, borongós vasárnapján halld meg hát Isten ölelő, hitre hívó üzenetét! Elég neked az Ő kegyelme, és Neki is elég a te erőtlenséged. Engedd, hogy összerakja ezt a kettőt! Engedd, hogy jelenléte társad legyen, hogy megadja neked azt, amire magadtól sosem leszel képes!

Higgy Benne! Higgy abban, hogy amit Ő ad neked, az elég.

Erről szól az advent és a karácsony, hogy nem neked kell megoldanod a megoldhatatlant. Nem neked kell megváltást és életet hozni a halál helyébe. Nem a te erődre, hanem az Ő kegyelmére van szükség. És Ő ezt meg is adja.

Ahogy meggyújtod a koszorún az első gyertyát, nézz hittel bele a lángjába, és engedd, hogy átjárja szívedet a remény: az Ő kegyelme elég neked.