Érdemtelenül


„Hiszen kegyelemből van üdvösségetek hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék.” 

Mintha zsigereinkben lenne elrejtve az az eszme, hogy ki kell érdemelnünk Isten jóindulatát és így az üdvösséget. Újra és újra azon kapom magamat, hogy megpróbálok valamit tenni, amivel megnyugtathatom a lelkiismeretemet, valamit, amibe belekapaszkodhatok és amire építhetem a reménységemet. Mintha a kegyelem ajándéka nehezen megragadható és túlzottan megalázó lenne…

Pedig Pál apostol nagyon világosan fogalmaz: megmentettek vagytok. Ez kegyelemből van, azaz Isten ajándéka számunkra, mivel szeret bennünket. Az ajándék sajátossága pedig, hogy lehetetlen kiérdemelni, az árát pedig az ajándékozó fizeti meg. Az én részem az, hogy elfogadom-e hittel Isten ajándékát, és örülök-e neki, hálás vagyok-e érte.

Lehet, hogy azért olyan nehéz ez számunkra, mert nincs benne mivel dicsekednünk? Egyedül a dicsőítés, Isten dicsőítése maradt hátra nekünk. Ha sikerült megérteni, befogadni ezt a jó hírt, akkor nem lesz nehéz megtenni.

Dicsérd őt a mai napon teljes szívből, hálásan a megváltásért!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

Gyakorlati teológia