A kanyar veszélye
„Ne irigykedj az erőszakos emberre, és egyik útját se válaszd!”
Példabeszédek könyve 3.fejezet 31.vers
Az életünk tele van olyan jelenségekkel, amelyek azt a gondolatot erősítik, hogy valamit nagyon nem jól csinálunk, hogy ha a szerencse és a pénz folyamatosan elkerül. Látunk egy filmet vagy olvasunk egy könyvet, ahol a főszereplő játszi könnyedséggel vegyül az alvilággal, téve mindezt olyan természetességgel és jól palástolva, hogy szinte a néző/olvasó is kedvet kap egy kis kalandhoz. Veszélyes terep ez, mert gyakran összekeverik a jót a rosszal és ember legyen a talpán, aki megtudja húzni a határvonalat és felismeri, hogy csak azért, mert valami sikert hoz, nem biztos, hogy jó.
Néha felmerülhet az a gondolat, hogy mennyivel egyszerűbb lenne az élet, ha időnként tennénk egy kanyart, kicsit más irányba is kacsintanánk és talán a szerencse utána is mellettünk maradna, amikor visszatérünk a jó oldalra. Ebből a gondolatból egyenesen következik a módszerátvétel és már azon kapjuk magunkat, hogy ingadozunk a jó és a rossz között. Isten és a kanyargós út között.
Gispen a következőként fogalmazza ezt meg: „Az istenfélelemnek kell meghatároznia azokat az eszközöket, amelyeket valaki céljai elérésére választ.” Óva int attól, hogy a könnyebb utat válasszuk, még akkor is, ha az sokkal csábítóbb, színesebb, szebb jövőt ígérő vagy akár gyors előrehaladást mutat. Az élet egyik alaptörvénye, hogy a jó dolgokért meg kell dolgozni.
Elképzelhető, hogy bosszankodsz azért, mert a másik embernek kevesebb munkával nagyobb a sikere vagy bármit megtehet. Lehetséges, hogy csábítanak a kanyarok és úgy gondolod, hogy néha belefér, de hidd el, nagyobb sikert könyvelhetsz el akkor, ha megdolgozol a céljaidért, mert nem csak nagyobb értéke lesz a szemedben, hanem az Úr is megjutalmaz egyenességed miatt!
Áldott napot!
