Reménységre
„Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjászült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre, arra az el nem múló, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyben van fenntartva számotokra.”
Péter első levele 1. fejezet 3-4. vers
Nem hittem, hogy ez bekövetkezhet. Nem akartam elhinni.
Mondhatod, hogy naiv vagyok, vállalom. Még most sem értem, hogy történhet meg mindez
a 21. században, Európában? Dübörög bennem a miért, hogy mi értelme egyik
országnak megtámadni a másikat. Emberek százai, ezrei menekülnek az
ismeretlenbe, a katonai és civil áldozatok száma napról napra nő, amerre nézel, pusztítást látsz, és ki tudja,
mikor, hogyan lesz mindennek vége, mikor lesz béke, és van-e egyáltalán esély
rá? Hogyan tovább?
Nézem a képeket, amik a metróaluljárókban kuporgó
emberekről, vagy a határon már átértekről, fiaikat, lányaikat ölelő anyákról
készültek, és tépi szívemet a fájdalom, mert ez az, amit senki, még rémálmában
sem kíván a gyermekének.
És akkor megszólal az Ige. Irgalom. Feltámadás. Reménység. Örökség.
Menny. Érzem, ahogy Isten átölel. Őszinte leszek, a félelem nem múlt el, a
miértek még mindig kiabálnak bennem. De nem vagyok egyedül, és most ennyi elég.
Mert a kereszten függő Krisztus, az Atya és a mindent
betöltő Szentlélek Egy Isten, aki kezében tartja a világot, és Akitől nem kell
félnünk. Mert Ő nem egy agresszor, hanem az Atyánk, aki megszenvedett értünk,
aki vérrel, halállal és feltámadással szült minket újjá, és nem a pusztulásra,
hanem a reménységre. Örök életre.
Hívlak, Kedves Olvasó, kapaszkodjunk együtt a mi Istenünkbe,
aki a legnagyobb áldozatot hozta meg értünk! Imádkozzunk Hozzá a háborút
szenvedő népekért, és tegyük meg mindazt, amit tehetünk! Bármi történik, bárhogy fordul a
világ, az Ő kezében biztonságban vagyunk. El fog jönni, és véget vet a
háborúknak, vérontásnak, bűnnek, a Gonosznak, és újjáteremti traumáktól
terhelt földünket.
Mert Ő nem pusztulásra szült minket, hanem reménységre. Örök
életre.
