Akik Istent szeretik
„Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van, mint akik az ő végzése szerint hivatalosak.”
(Rómabeliekhez írt levél 8. fejezet 28. vers)
Emlékszem, még csak jegyben jártunk feleségemmel, mikor egy alkalommal olyanokról beszélgettünk, hogy; Akkor is szeretni fogsz, ha majd öreg és ráncos leszek? Akkor is, ha netán annyira demens leszek, hogy meg sem ismerlek? Akkor is szeretni fogsz, ha a munkám miatt állandóan költözni kell? Vagy, ha elveszíteném a munkahelyem és nem lenne semmi pénzem? És akkor is szeretnél, ha valami baleset folytán mondjuk lebénulnék és életem végéig ápolni kéne, annyira, hogy ez minden idődet és energiádat felemésztené?
S a válasz? Húsz éve, naponta ízlelgetjük és ismételjük.
Számomra a mai Ige egy hasonló kérdés Isten részéről:
Szeretsz engem?
Engem szeretsz, vagy azt, ami a javadra van?
Engem szeretsz, vagy az áldásaimat, az egészséget, a szépséget, az életerőt?
Tiszta és teljes szívből szeretsz-e akkor is, ha ma nem adok neked ajándékot, napfényt, madárcsicsergést, barátokat, pénzt?
Teljes odaadással szeretsz-e akkor is, ha ez számodra lemondással jár?
Szeretsz engem? Csak úgy, a lényemet, önmagamat és önmagamért?
S a válasz?
Szeretni vágylak Jézus Téged…
