Az ígéret szép szó...
"Jobb, ha nem teszel fogadalmat, mint ha fogadalmat teszel, és nem teljesíted."
"Mindjárt leviszem a szemetet!" "Persze, hamar itthon leszek!" "Vasárnap majd elmegyünk kirándulni valahova, jó?" "Öt perc és csak veled foglalkozom!"
Az ígértetekkel Dunát lehetne rekeszteni, a be nem tartottakkal pedig Amazonast. Beszélni könnyű, a szavak ingyen vannak, és megvan az a jó hatásuk, hogy a másik emberből érzelmeket váltanak ki. Reményt, nyugalmat, bizalmat adnak, és tenni sem kell értük. "Többször nem teszem..." és a másik már meg is nyugodott, hiszen az ígéret lényege nem a szavakban rejlik, hanem a tettekben, melyek a szavakat követik. "Ha azt mondta, akkor úgy is lesz."
Csakhogy általában nem lesz úgy. Parlagon hagyott ígéretek szegélyezik a tönkremenő kapcsolatokhoz vezető utat. Mindegy, milyen nagyot, szépet ígérsz, ha nem teszel érte semmit. Lehet, hogy ismered az egyszerű legény szerelmes levelének történetét, mikor szíve hölgyének az égi csillagokat, a legmagasabb hegyen szedett virágot és a legmélyebb tenger mélyén rejlő igazgyöngyöt ígéri, majd levelét a következő szavakkal zárja:
"Ha holnap nem esik az eső, meglátogatlak."
A szavaknak nincs súlya, mondjuk azokat embernek és Istennek, anélkül, hogy kötelezve éreznénk magunkat általuk. Aztán egy idő múlva azon kapjuk magunkat, hogy már senki nem veszi komolyan, amikor ígéretet teszünk: "Ja, persze, múltkor is azt mondtad." "Már ezerszer megígérted." és hogy "De apa, soha nem játszol velem munka után!"
Jobb, ha inkább nem ígérünk semmit, akkor nem adunk okot a csalódottságra. De ha mégis ígérünk, tartsuk is meg azt úgy Istennek, mint embernek! "Az ígéret szép szó..." A végét te is tudod.
