Mindent elveszíteni


"Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét: hogy gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok."

Neked van. Nem sok, de van. Minden, ami körülvesz, olyan értéket képvisel, ami kiváltságossá tesz az embertársaiddal szemben. Nem vagy gazdag... de mégis. Az eszköz, amin ezeket a szavakat olvasod, a ruhád, a szék, amin ülsz, az ágy, amiben fekszel, a bankban levő pénzed, az autód, az emberek, akiket szeretsz és akik szeretnek téged, az álmaid, a vágyaid, a terveid. Ez mind a tiéd. Te mennyit lennél hajlandó odaadni annak, akinek nincs?

Jézus megtette. "...gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok." Pál apostol enyhén fogalmaz. Jézus nem csupán gazdagból lett szegény. Ez a két véglet közötti távolság sehol sincs ahhoz képest, amit ő hajlandó volt megtenni azért, hogy szegényekből (értsd: te és én a kegyelem előtt) gazdaggá (értsd: te és én ma és mindörökre) lehessünk. Jézus Isten volt, és ember lett, élő volt és meghalt, bűntelen volt és a világ összes bűne az ő vállát nyomta, de nem öncélúan. Jézus nem ártatlanul elítélt személy, hanem mindenki más helyett büntetett mártír, aki a gazdagságát — a mindent — adta oda azért, hogy neked és nekem mindenünk legyen.

A különbség az ég és föld közötti távolsággal egyenlő, olyan, amit nem hogy megtenni, felfogni se vagyunk képesek. Nem is lehet, nem is kell. Csak elfogadni, követni. Jézus feladta, amije volt, hogy nekünk is lehessen. Te hajlandó vagy-e nincsre, hogy másnak is lehessen?