A lényeg: a kapcsolat
„Mikor a hetvenkét tanítvány visszatért, örömmel mondta: Uram, a te nevedre még az ördögök is engedelmeskednek nekünk! Ő pedig ezt mondta nekik: Láttam a Sátánt villámként leesni az égből. Íme, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon, skorpiókon tapodjatok, és az ellenség minden erején; és semmi nem árthat nektek. De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben.”
Lukács evangéliuma 10. fejezet 17-20. vers
Egyszer egy másegyházi kollégám mesélt a mesterszakos
csoportunkban a tervéről, amit néhány munkatársával akartak véghezvinni. Egy
konferenciát szerveztek, amin olyan tapasztalatokról lett volna szó, melyeket
nem úgy válaszolt meg Isten, ahogy azt az adott ember szerette volna. Elrontott
tapasztalatokról, meg nem történt csodákról, elmaradt fizikai gyógyulásokról. A
konferencia sajnos nem valósult meg, de ma is azon a véleményen van, hogy
ezekről az eseményekről beszélnünk kell.
Mert előszeretettel mondjuk el egymásnak azokat a
tapasztalatokat, amik úgy végződtek, ahogy mi szerettük volna. Valaki
meggyógyult, egy másik munkát kapott, felvették arra az egyetemre, ahova
szeretett volna menni, sikerült egy fontos vizsga, megmenekült egy házasság,
átadta valaki az életét Krisztusnak, kisütött a nap, pedig körülöttünk mindenhol
esett az eső.
De mi van akkor, amikor mindez a csoda elmarad? Amikor nem
következik be az áhított gyógyulás, amikor nem fordulnak jóra a dolgok, amikor
tenni kell egyik lépést a másik után úgy, hogy minden csak rosszabb lesz
körülöttünk? Mit kezdünk ezekkel a tapasztalatokkal? És mit kezdünk ilyenkor
Istennel?
Azt hiszem, a mai történet pont aktuális erre a kérdésre.
Jézus tanítványai (egy nagyobb csoport, nem a 12) boldogok, mert csodákat éltek
át. Sőt, mindezek az ő szavukra történtek! A Mester kiküldte őket, hogy
végezzék azt a munkát, amit tőle láttak. Betegeket gyógyítsanak, ördögöket
űzzenek, halottakat támasszanak fel, hirdessék Isten országának evangéliumát. A
siker pedig hatalmas volt.
Jézus velük együtt örült, ugyanakkor a figyelmüket valami
még fontosabbra irányította: annak örüljenek, hogy nevük fel van írva a
mennyben! A kapcsolatnak örüljenek, amit Istennel megélhetnek! Örüljenek annak,
hogy megismerték, milyen is Ő valójában, hogy tapasztalják a jelenlétét az
életükben, hogy országának polgárai lehetnek, mert eljött a Messiás! Miatta van
ott a nevük, mert Ő emberré lett az emberért ebben a bűnnel terhelt világban, a
tanítványok pedig válaszoltak hívására, és ez a lényeg.
Adjon neked is erőt, Kedves Olvasó, ez a történet! A lényeg
a kapcsolatban rejlik! Az Istennel való bensőséges kapcsolatban, amibe
beleférnek az „elrontott tapasztalatok” is.
