Szabad akarat szerepe
„Se ne szánjátok oda a ti tagjaitokat hamisságnak fegyvereiül a bűnnek; hanem szánjátok oda magatokat az Istennek, mint akik a halálból életre keltetek, és a ti tagjaitokat igazságnak fegyvereiül az Istennek. Mert a bűn ti rajtatok nem uralkodik; mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem alatt.”
(Rómabeliekhez írt levél 6. fejezet 13-14 .vers)
Gyerekkoromban de utáltam hallani: „Neked ezt még nem szabad”, „Te még kicsi vagy”, „Majd, ha nagyobb leszel.”
Mi az, hogy nem szabad? Azt csinálok, amit akarok! S mikor a többiek között arról volt szó, ki mer felmászni, leugrani, becsöngetni, megütni, stb. játszottam a legbátrabb nagyfiút.
De aztán, ahogy egy-egy csínytevés napvilágra került, azonnal ártatlan kisfiúvá zsugorodtam össze: „Ott se voltam”, „Nem is tudom, mi történt”, „Elromlott” „Eltört”, „Nem én kezdtem”, „Mindenkinek elégtelen lett”.
S azzal, hogy felnőttem változott-e valami? Igen: Ma már mindent szabad. És nem, mert még mindig nem tudok jól élni ezzel a szabadsággal, mert a következményeit illetően még ma is ugyanúgy hazudozok: „Épphogy kicsit gyorsabban mentem.” „Nem is volt ott az a tábla!” „Nem is értem, hogy romolhatott el”, „Csak úgy feljöttek rám a kilók!” „Az asszony, akit mellém adtál”, „A kígyó ámított el” – „Balsors, aki régen tép”…
Mai igénk, nekem azt mondja: Szabad vagyok!
Nem a sors, nem a véletlen alakítja a jövőmet. Életem boldogságának kulcsa az én kezemben van! Én döntöm el, hogy kedveskedek-e a páromnak, hogy szeretettel fordulok-e az embertársaim felé, felhívom, bátorítom-e a másikat, és igent mondok-e az Isten szolgálatára.
Én ezt választom, és ezt teszem.
Te hogyan döntesz?
