Istent dicsérni, Benne bízni
„Dicsérem Istent, az ő ígéretéért, dicsérem az Urat az ő ígéretéért. Istenben bízom, nem félek; ember mit árthatna nékem?”
Bárka? Özönvíz? Ne viccelődj Noé, hiszen még eső sincs!
Elhagytad őseid gazdag városát egy olyan földdarabért, amit sose láttál, és ami sosem lesz a tiéd, hanem csak majd valamikor az utódaidé? Ez nevetséges Ábrahám! Lassan száz éves vagy és egyetlen gyermeked sincs!
Dávid, te lennél Izrael felkent királya? Te, akit Saul halálra keres, és aki itt Gátban, Góliát szülőhelyén nyáladzol, mint egy őrült, s közben Isten ígéreteiről énekelsz?
Látjátok, hogy milyen vörösen izzik az a kemence? Majd mikor ott bent lesztek, és a láng átjárja a testeteket; na, akkor mondjátok, hogy „Isten ki tud szabadítani”, meg azt „hogyha nem tenné is!”
József, te tényleg elhiszed, amit Mária mond? Messiás? A Szentlélek által? Gondolod, hogy épp titeket választana ki az Isten? Látszik, hogy még a próféciát sem olvastad. Ez nem Betlehem! Ez Názáret!
Félelmetes és felemelő olvasni Isten ígéreteiről.
Félelmetes, mert ezekből a példákból is jól látszik az, hogy az Örökkévaló nem földhöz ragadt, nem emberi, hanem mindig különleges és váratlan fordulatokkal teli megoldásokkal dolgozik. És bizony néha a végsőkig megpróbálja azok hitét és bizalmát, akiket elhív.
Felemelő, mert az alapján, ahogy ezeket a múltbeli különleges ígéreteket teljesítette, biztosak lehetünk abban, hogy az előttünk álló és a ránk vonatkozó ígéreteit is megvalósítja majd.
A kérdés már csak az:
Noéhoz és Ábrahámhoz hasonlóan bízol-e Benne, lemondasz-e érte a kényelmedről, és építed-e az Ő mennyei bárkáját, az Ő mennyei országát mennyei kincseket gyűjtve akkor is, mikor ezért mindenki kigúnyol és kinevet?
Dávidhoz és Dániel társaihoz hasonlóan bízol-e Benne, hűséges maradsz-e, dicséred-e akkor is, ha megengedi, hogy az ellenség megsebesítsen, megbetegítsen, vagy elvegye tőled azt, akit a legjobban szeretsz?
És bízol-e Benne úgy, mint József és Mária; kimondva: „Ímhol az Úrnak szolgálója; legyen nékem a te beszéded szerint.” (Luk.1:38)
