Az adott szó hatalma
„Majd kiállt a király az emelvényre, és szövetséget kötött az Úr színe előtt: hogy az Urat követik, parancsolatait, intelmeit és rendelkezéseit teljes szívükből és teljes lelkükből megtartják, és teljesítik a szövetség igéit, amelyek meg vannak írva abban a könyvben. És az egész nép elfogadta ezt a szövetséget.”
Szükségünk van az ünnepekre, az emlékoszlopokra, a kimondott szóra, az elköteleződésre. Ezek sokszor kapaszkodót jelentenek, keretet biztosítanak a szürke hétköznapokban. Más súlya van annak, ha valamire gondolok, s más annak, ha azt ki is mondom, sőt ünnepélyesen elkötelezem magamat rá. A teljes szívből tett elhatározást is megerősíti, ha szavakba öntjük. Nem véletlen, hogy a Biblia több helyen is szól Isten és ember közötti ünnepélyes szövetségkötésről.
Egy ilyen alkalom volt Jósiás király idején, amikor a törvénykönyv templomi példányát megtalálták. A király mélyen megrendült, hallva Isten Igéjét, és megújította a szövetségüket az Úrral. Mire kötelezte magát a király és népe? „...Az Urat akarják követni, és az ő parancsolatait… teljes szívből és lélekből megőrizni…” (Károli fordítás) Ez a legtöbb, amit az ember kimondhat: követni akarjuk Istent őszintén, egész lényünket odaszánva, szívünket, lelkünket beleadva, mert megérintett minket a szeretete Krisztusban. Ezt fejezi ki a keresztség is (vö. Róma 6.1-13). Elismerjük az ítélet jogosságát, megragadjuk az Isten által felkínált szabadítást, a megváltást Jézus Krisztusban. Megvalljuk a megváltóba vetett hitünket. Nemet mondunk a bűnnek, meghalunk a bűn számára, és Istennek akarunk szolgálni, mindent az iránta való bizalom alapján tenni.
Ha már megvallottad hitedet és szövetséget kötöttél Istennel, akkor emlékezz erre ma reggel is! Ha még nem tetted meg, akkor halld meg Isten hívását a szövetségkötésre!
