Nyílt titkok


"Amit mondok nektek a sötétben, azt mondjátok el napvilágnál; amit fülbe súgva hallotok, azt hirdessétek a háztetőkről!"


"... de ne mondd el senkinek!" Öt szó, amit kimondva biztos lehetsz benne, hogy másnapra a fél világ tudni fogja a titkodat. Sőt, meghalljuk ezt az egyetlenegyet — "titok" — és valami rögtön átkapcsol a fejünkben. Kétféle ember létezik. Az egyik titkot hallva azonnal ki akarja kürtölni azt, és a másik, aki mélyen elássa magában, hogy véletlenül se tudódjon ki senki számára. Két teljesen ellentétes viselkedés, és mégis mélyen legbelül mindkettő ugyanabból a vágyból fakad: az emberek elismerésének kereséséből.

Ha nem mondod el a titkot, egyetlen ember, a titok forrásának elismerését nyerted meg magadnak. A diszkréciódnak hála felismerte, hogy megbízható, szavahihető ember vagy, akire a legféltettebb titkait is rábízhatja. Ezzel szemben ha kikotyogod és ország-világ megtudja, akkor ország-világ népe fog szívébe vésni, hiszen ha van csoportkohéziós erő, ami (sajnos) minden másiknál erősebb, az a pletyka. Teljesen mindegy, melyik utat választod, valaki csalódni fog, de lesz olyan is, aki minden eddiginél elismerőbben gondol majd rád. Ez kell az önérzetnek!

És akkor ott van az a harmadik, nehezen körülhatárolható kategória, ami önmagában a paradoxon határát súrolja, a "nyílt titkok" kategóriája, melyeknek (jellegükből adódóan) titkoknak kellene lenniük, mégis mindenki számára nyilvánvalóak, de mégsem beszél róluk nyíltan senki. Ilyen a tény, hogy a Fekete Pénteken nincsenek valódi leárazások (minden csak marketing), a főnök házasságon kívüli viszonya, a szomszéd elhallgatott betegsége, a hittestvér alkoholproblémája, és még sorolhatnánk. Látod, ezek általában nem jó dolgok...

Bizonyára vannak pozitív "nyílt titkok" is, de most egyetlen egy sem jut eszembe hirtelen, pedig járatom az agyamat. Illetve egy mégis eszembe jut, egy olyan nyílt titok, amiről Pál apostol is írt a kolosséi gyülekezetnek szóló levelében. Mi ez a nyílt titok?
"Ez a titok az, hogy Krisztus közöttetek van: reménysége az eljövendő dicsőségnek." (Pál levele a kolosséiakhoz 1:27
Titok ez egyáltalán? Olyan titok, amilyen a meggyógyított dadogó süket és kísérői titka, (Márk evangéliuma 7:31-36) akik egy pillanatra se tudták magukban tartani a csodálatos gyógyulást. Olyan titok, mint a mártírok titka, akik életüket áldozták az evangélium misztériumának hirdetéséért. Amit ők sötétben, magától Jézustól, vagy a katakombákban, hittestvéreiktől hallottak, azt nyíltan vállalták. Napvilágnál, háztetőkről hirdették.

Az evangélium nem titok, így nem kell őriznünk azt, sőt! Ezt a nyílt titkot mindenkinek tudnia kell. Tudom, ez így nem volt valami izgalmas, úgyhogy tudod mit? Krisztus köztünk van, "... de ne mondd el senkinek!" ;-)