Alázat vagy bölcsesség
”Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet. Ne tartsd bölcsnek önmagadat, féld az Urat, és kerüld a rosszat!”
A bölcsesség egy érdekes dolog. Legtöbbször amikor bölcs emberekre gondolunk, Platon, Szokratész és társaik jutnak eszünkbe, de legalábbis hasonló gondolkodók, filozófusok, akik okos dolgokat mondtak. Természetesen ők is bölcs emberek, de egy pillanatra elmélkedjünk a bölcs szó jelentésén.
Bölcs a matematikus, aki nagyon jól számol. Bölcs a filozófus, aki nap mint nap elmélyül a világ dolgaiban. Bölcs a földműves, aki tudja mivel permetezze a növényeit. Bölcs a szobafestő, aki jó anyagot jól ken a falra. Bölcs az, aki ért ahhoz amit tesz, vagy mond.
A bölcsességgel semmi baj, viszont vannak az életnek olyan részei, ahol a saját bölcsesség nem elég. A minap feleségemmel beszélgettünk az Újföldről. Ahogy elmondtam a gondolataimat, azt válaszolta, hogy az a baj, hogy konkrétan meg vagyok győződve olyan dolgokról, amik nincsenek a Bibliában és semmi más alapja nincs, mint a saját logikám. Teljesen igaza volt.
Nem tudhatsz mindent. Értsd meg, hogy van olyan kérdés, aminek a megválaszolásához nem elég a saját elméd! Még az sem biztos, hogy Isten az orrodra akarja kötni a választ, úgyhogy ne gondold, hogy te tudod legjobban és kizárólag neked van igazad! Legyél alázatos!
A fenti ige felszólít az alázatra. Ne a saját értelmedre koncentrálj, mert az néha becsap, mert kevés a tudásod. Értsd meg, hogy Isten hatalmasabb, mint amit fel tudsz fogni! Pont emiatt a te elméd nem elég hozzá, bízd rá magad!
Kövesd Isten szavát akkor is, ha nem érted! Ő jót tartogat neked még ha a logikád mást is mond.
