Staférung
„Akkor Mánóah így imádkozott az Úrhoz: Kérlek, Uram! Istennek az az embere, akit küldtél, hadd jöjjön el ismét hozzánk, és tanítson meg bennünket, hogy mit cselekedjünk a gyermekkel, ha majd megszületik.”
Bírák könyve 13. fejezet 8. vers
Az én nagyszüleim még használták ezt a kifejezést: staférung.
Egyfajta hozományt jelent, amit a lány családja adott gyermeküknek házasságkötésére.
Általában viselőruhák, párnák, lepedők, szalmazsák, derékalj, kendők, abroszok,
törülközők alkották ezt a csomagot, de hozzátartozhattak a lakás
felszereléséhez szolgáló használati tárgyak: cserépedények, a ruhanemű
tartására szolgáló ládák, bútorok is. A kelengye sok helyen a fiatal pár
részére szinte életre szóló ellátást biztosított. (http://vilmahaz.hu/2017/06/14/a-staferungrol/)
A fenti igét elolvasva én erre a szóra asszociáltam. Mert ahogyan
kaptak akkor a fiatalok egy kézzelfogható csomagot közös életük megkezdéséhez,
ugyanúgy kaptak, és kapunk mind a mai napig egy másik batyut is, egy
láthatatlant, amit generációkról generációra öröklődik át. Többek között örömteli
és fájdalmas történetek, meghatározó életesemények, tragédiák, szokások, világnézet,
istenkép alkotják.
Ma reggeli igénk Sámoson édesapjának imáját jegyzi fel.
Isten erős emberének apja a legjobbat akarta adni születendő gyermekének. A
legjobb csomagot. Nem akarta elrontani a nevelést, hiszen Sámson már édesanyja
méhétől Isten kiválasztott embere volt, ezért az Úrtól kért bölcsességet,
vezetést, tudást erre a rendkívüli és embertpróbáló feladatra.
Mert az. Embertpróbáló felnevelni egy gyermeket – nem is
beszélve a több utódról. És azt hiszem, nem én vagyok az egyedüli, aki egy kicsit
is tud azonosulni Sámson apjának félelmével.
Isten ma reggel arra hív mindannyiunkat, hogy vigyük elé ezt
a félelmüket is, ahogy azt Máóah tette. Valljuk meg neki korlátainkat,
tudatlanságunkat, a hozott minták elégtelenségét, és kérjük segítségét, vezetését
erre az igen nehéz, ám annál fontosabb és nemesebb munkára! Ő pedig nem fog
minket magunkra hagyni kétségeinkben.
