Gondolkodjunk a vágyakról...
„Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr –: jólétet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövő az, amelyet nektek szánok. Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket. Ha kerestek majd, megtaláltok engem, ha teljes szívből kutattok utánam.”
Jeremiás könyve 29.fejezet 11-13.vers
Te milyen jövőt látsz magad előtt? Mit szeretnél csinálni? Hova szeretnél eljutni az életedben? Mik a vágyaid? Igen, a vágyaid…. Érdekes szó ez egyébként: vágy. Mikor szoktuk ezt használni? Legtöbbször egy szerelmi kapcsolatban találkozhatunk azzal, hogy egyik fél vágyik a másik után és nagyjából itt be is zárul a kör és a szó további előfordulási lehetőségei megszűnnek, de valójában nem így van.
Azt gondolom, hogy minden embernek eljön az a pont az életében, amikor felteszi magának a nagy kérdést: mit akarok az életben és ki vagyok? Mindannyian keressük a válaszokat, de csak kevesen találják meg és miért?- mert a válasz gyakran nem találkozik azzal, amit éppen élünk. A napokban olvastam egy cikket, amelynek ez volt a címe: Okozz csalódást! Kicsit bicskanyitogató cím ez, ugye? A cikket elolvasva viszont nyugtáznom kellett, hogy szükség volt erre a címre, mert ha csak annyit olvas az ember, hogy „Légy önmagad!”, akkor meg sem nyitja az írást, hiszen az ilyen témával már a padlás tele van. De az, hogy „Okozz csalódást!” már eléggé figyelemfelkeltő.
Annyi mintával találkozunk az életünk során: családból jött szokásokkal, „azért, mert más is így csinálja” mondatokkal és a személyes kedvenc „ne okozz csalódást, tehát maradj ott, ahol vagy”. Nem hiszem, hogy Isten terve ez lenne!
Abban hiszek, hogy a szívem egy iránytű. Megmutatja az utat. Mutatja, hogy hol lenne boldog, nyugodt, kiegyensúlyozott, sikeres, hogy hol lenne önmaga. A szívem az élettől dobog, attól az élettől, amit Istentől kapok minden egyes nap. Azt mondja a fenti szöveg, hogy „jólétet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövő az, amelyet nektek szánok”. Hiszek abban, hogy Isten ismeri a vágyaimat. Ismeri azt, hogy most hol vagyok és hogy hova vágyok. A vágyaim nem valami idegen érzések sorozata, hanem belőlem fakadnak és abból, hogy Isten reményteljes jövőt szán nekem. Ha az utamon vagyok, akkor látom a miért-et, látom a reményt, látom a jót és tudok küzdeni. Csak gondold végig ma, hogy mire vágysz és hallgass a szívedre, mert onnan indul ki az élet!
Áldott napot!
