A Lélek sóhajtása
„Ugyanígy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal.”
Isten legnagyobb ajándéka az ember számára: önmaga. Odaadta magát Fiában, Jézus Krisztusban, és odaadta magát Lelkében is. Lelkének jelenléte, bennünk való munkálkodása mindent jelent számunkra: életet, szeretetet, bölcsességet, erőt, reménységet, vigasztalást. A Lélek ajándéka nélkül nem létezne valódi változás, új szív, újjászületés. Isten általa munkálja bennünk „az akarást és a cselekvést” (Filippi 2.13). Sőt még arra sem vagyunk készek önmagunkban, hogy felismerjük valódi szükségleteinket, és azokért könyörögjünk. Isten Lelke még ezen a ponton is fontos szerepet játszik. Nem helyettünk imádkozik, hanem mibennünk sóhajtozik, szavakkal ki nem mondott könyörgésekkel. A Lélek késztetésére nekünk kell kimondani az Isten akarata szerinti kéréseket.
Éppen ezért fontos, hogy imádságainkban helye legyen a csöndnek és figyelésnek, amikor meghalljuk a halk és szelíd hangot, a csendes figyelmeztetéseket, feddéseket és késztetéseket. Ha ezt tesszük, akkor Isten olyan kérésekre vezet el, melyeken magunk is csodálkozunk, s olyan utakon vezet, melyek messze meghaladják elképzeléseinket.
Támaszkodjunk tehát sokkal nagyobb mértékben Isten Lelkére a könyörgésünkben!
