A java még hátra van!
„Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadott, azonképpen az Isten is előhozza azokat, akik elaludtak, a Jézus által ő vele együtt. Mert ezt mondjuk néktek az Úr szavával, hogy mi, akik élünk, akik megmaradunk az Úr eljöveteléig, éppen nem előzzük meg azokat, akik elaludtak. Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből: és feltámadnak először akik meghaltak volt a Krisztusban; Azután mi, akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe; és ekképpen mindenkor az Úrral leszünk. Annakokáért vígasztaljátok egymást e beszédekkel.
(Thesszalonikabeliekhez írt első levél 4. fejezet 14-18. vers)
Ahogy mondani szokták; megette már a kenyere javát. Beteg volt és fáradt. Érezte, hogy már nem sok van hátra, így magához hívatta a lelkészt és elkezdte sorolni a temetéssel kapcsolatos kívánságait: hogy milyen zene szóljon a ravatalnál, hogy ki hova álljon és üljön, hogy hova kerüljön a kereszt, hogy hol és milyen virágok legyenek…
és, ami a legfontosabb – mondta a lelkésznek – szeretném, hogy a koporsó legyen nyitva és mindenki lássa, hogy a mellemen összekulcsolt kezemben egy desszertes villát tartok.
Hogyan? – kérdezett vissza a lelkész – Desszertes villát? Nem inkább a Bibliáját szeretné a kezében tartani és magához ölelni?
Nem, nem! – volt a határozott válasz – Desszertes villát szeretnék! Ugyanis minden vendégségben, mikor az ünnepi asztalon a terítéknél ott van az a kis desszertes villa, az azt jelzi, hogy a legfinomabb falat az étkezés végén lesz, azaz, hogy a java még hátra van.
Ezért ragaszkodom ahhoz, hogy a kezemben a desszertes villa legyen, mert ez lesz az én utolsó bizonyságtételem, azaz, hogy a java, a lényeg, a feltámadás, a találkozás a Megváltómmal még hátra van.
"Vigasztaljátok egymást e beszédekkel."
