Tűzpróba
„Kinek-kinek munkája nyilván lészen: mert ama nap megmutatja, mivelhogy tűzben jelenik meg; és hogy kinek-kinek munkája minémű legyen, azt a tűz próbálja meg.”
(Korinthusbeliekhez írt első levél 3. fejezet 13. vers)
Úgy tűnt, hogy a sok megpróbáltatás után végre révbe értek; állami elismerés, megbecsülés, vezetői pozíció, biztos megélhetés…
Majd azon a bizonyos napon, amikor megszólaltak a harsonák, sípok, hárfák, citerák, és amikor mindenki leborult a nagy arany szobor imádására, akkor ők hárman, Ananiás, Azariás és Misáel, az uralkodó parancsának ellenszegülve, állva maradtak.
Mikor a király elé vitték őket, tudták, hogy mi következik. Szemük láttára gyújtották be a tüzes kemencét, érezték a felcsapó lángok hevét és szagát. De nem hátráltak meg, nem kötöttek kompromisszumot, hanem az Örökkévalóhoz való ragaszkodásukról vallomást téve léptek a tűz közepébe.
„A mi Istenünk, akit mi szolgálunk, ki tud minket szabadítani az égő, tüzes kemencéből,… De ha nem tenné is…” (Dán.3:17-18)
Hozzájuk képest olyan könnyű ezt így idepötyögni és elolvasni. Olyan könnyű itt és most kereszténynek lenni. Szabadon imádkozni, Bibliát olvasni, istentiszteletre járni.
Olyan könnyű hűségesnek maradni addig, amíg nem jön a tűzpróba; Egy munkahelyi kihívás, netán leépítés, vagy egy csalódás, egy betegség, egy családi tragédia. Főleg úgy, hogy előtte őszintén és tiszta szívből könyörögtél gyógyulásért és szabadításért.
A tűzben derül ki, hogy kitartasz, vagy megalkuszol, hogy van-e élő hited, vagy csupán egy betanult hitvallásod.
Vajon te állva maradsz akkor, amikor az Úr azt mondja: „Elég néked az én kegyelmem…” „ha nem tenné is.”?
