A gonoszokkal szemben
„Én pedig azt mondom néktek: Ne álljatok ellene a gonosznak, hanem aki arcul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orcádat is.”
(Máté evangéliuma 5. fejezet 39. vers)
Szekálnak az osztálytársaid? Rágalmaznak a munkahelyeden? Ver a férjed? Rendszeresen megerőszakol a barátod? Szexuálisan molesztálják a gyermekedet? Lelkileg terrorizálnak a gyülekezetben?
Nem üthetsz vissza! Nem védekezhetsz! Nem válhatsz el! Nem futhatsz el! Te keresztény vagy, tehát fordítsd oda a másik orcádat is!
De tényleg erről beszélt Jézus? Egy keresztény nem jelezheti, ha valami fáj neki, ha valamit méltánytalannak érez? De akkor hova tegyük Jézus kihallgatása során a „miért ütsz engem?” (Ján.18:23) kérdését? Egy keresztény nem védekezhet, nem szólalhat fel saját védelmében? De akkor mi a helyzet Péter, István, Pál és a többi apostol védőbeszédeivel?
Ha nem csupán a szövegkörnyezetből kiragadva, kicsavarva, hanem a Hegyibeszéd egészét tekintve keressük a „fordítsd felé a másik orcádat is” kifejezés értelmét, akkor könnyen megérthetjük, hogy a néhány verssel korábban olvasható „Ha jobb szemed megbotránkoztat, vájd ki és dobd el!” (Mt 5:29) mondással együtt nem egy bizonyos fizikai mozdulatra, nem a tényleges arc odafordításra, hanem a konfliktusokhoz való belső viszonyulásra utal.
S hogy mi ez a viszonyulás?
1. Lásd meg; az elsődleges ellenség nem az ember „nem test és vér ellen van nekünk tusakodásunk” (Ef.6:12)
2. Amennyiben rajtad áll, igyekezz minden emberrel békességben élni. (Róm.12:18)
3. Ne hagyd, hogy a gonosz belerángasson a soha véget nem érő adok-kapok játékába. „Ne mondd: »Ahogy ő bánt velem, én is úgy bánok vele.” (Péld.24:29)
4. Önmagadért bosszút ne állj! Sőt, ha éhezik a te ellenséged, adj ennie; ha szomjúhozik, adj innia.” (Róm.12:20)
