Az evangélium hatalma
„Mert nem szégyellem a Krisztus evangéliumát; mert Istennek hatalma az minden hívőnek üdvösségére, zsidónak először meg görögnek.”
(Rómabeliekhez írt levél 1. fejezet 16. vers)
Szokványos szombatnak indult. A kis názáreti zsinagóga lassan megtelt álmosan hajlongó imádkozókkal. Ünnepélyesen kivették a frigyszekrényből a Tóratekercset, melynek hagyományos dallammal recitált szakaszára a közösség nagy Ámennel felelt.
Ám, ami ezután történt, az botrány. Az ács fia, miután felolvasta Ézsaiás könyvének megadott részletét, azt állította, hogy Ő az Isten felkentje. Mondani se kell micsoda felbolydulás lett ebből. Az emberek meg akarták fogni és le akarták taszítani a hegyről, amelyen a város épült.
Így kezdődött Jézus tanítói szolgálata. Galilea poros utjain, egyszerű halászokat, megvetett vámszedőket, lenézett paráznákat, gyűlölt samaritánusokat magához ölelve indult hódító útjára az Evangélium.
Felforgatta a templomi árusok asztalait, lerombolta a népi messiásvárásnak hamis illúzióját, leleplezte a főpapok gőgjét, a farizeusok álszentségét és a kereszten megmutatta az Isten valódi hatalmát, az irántunk való végtelen, megbocsátó szeretetét.
Sault is ez a szeretet ragadta meg, ahogy a damaszkuszi úton kiütötte a nyeregből, ahogy megváltoztatta gondolkodását és Krisztusért mindent kárnak és szemétnek ítélt.
De mi a helyzet veled? Te meddig siránkozol még azon, hogy a Covid felforgatta eddigi jól megszokott kényelmes életed, hogy már semmi sem lesz olyan, mint azelőtt, hogy már nem tudsz utazgatni, szórakozni?
Meddig kergeted még Jézust? Meddig rugódozol még az ösztöke ellen? Hány lóról kell még leesned ahhoz, hogy végre elfogadd és megtapasztald az evangélium hatalmát?
„Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje.” (1Kor.1:18)
