Istenhez tartozni
benneteket a népektől, hogy az enyéim legyetek.”
Mózes harmadik könyve 20.fejezet 26.vers
Ha nem ismerném Istent, akkor úgy tűnhetne ebből a mondatból, hogy Ő különcködik és különcöket akar maga mellé gyűjteni. De, ez egy végtelenül hamis kép lenne! Istennel kapcsolatban sok tulajdonságot fel lehet sorolni: szerető Atya, megbocsátó és kegyelmes Úr, megnyugtató és bátorító végül pedig elfogadó és befogadó. Akkor miért mondja azt, hogy elkülönít? Ez valamilyen büntetés lenne az emberiség számára, hogy akik elfogadják Őt és Vele élik a mindennapokat, akkor ők egy kiközösített csoport tagjaivá válnak? Mit is jelent ez a mondat valójában?
Azzal kezdi, hogy „legyetek előttem szentek”. Mi a szent? A Bibliában, ami Istené, ami szorosan Istenhez kapcsolódik, az szent. Megmagyarázva tehát azt jelenti, hogy ha Istenhez tartozunk, akkor szentekké válunk. Tényleg ennyitől szentekké válnánk? Elég csak annyi, hogy kimondjuk, mi az Úrhoz tartozunk és azzal már szentté is váltunk?! Ez elég könnyű lenne. Tovább halad és azt mondja, hogy „elkülönített a népektől”. Szóval, könnyen szentté váltunk és miután ez megtörtént, elkülönített bennünket. De akkor miért váltunk szentté, ha azután elkülönít?
Jézus az előbbi kérdések egészére ad választ a főpapi imájában: „Én nekik adtam igéidet, és a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való. Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól. (…) Ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek. (…), hogy felismerje a világ, hogy te küldtél engem, és úgy szeretted őket, ahogyan engem szerettél. (…) Az a szeretet, amellyel engem szerettél, bennük legyen, és én is őbennük.” (Jn.17:14-26) Jézus minden kérdésre megadta a választ. Általa Istenben élünk, mozgunk és vagyunk. Ő egy Istennel és általa mi is egyek lehetünk Ővele. Szentnek lenni azt jelenti, hogy valami más, valami különleges. Mi lehetne annál különlegesebb, hogy Istenben létezhetünk?! Ez maga a csoda! Jézus által, aki mint egy híd érkezett meg a világunkba és kapcsolt bennünket össze az Atyával. Ez az emberiség legnagyobb kiváltsága. Összekapcsolva lenni a Szent Istennel, akiről azt mondja Jézus, hogy „azokért, akiket nekem adtál, mert a tieid” (Jn.17:9) Az övéi vagyunk. Istené vagyunk! Ez már önmagában egy szentség. Ahhoz azonban, hogy ez a szent nyilvánvalóvá váljon, életünket hozzá kell formálni. Jézus azt mondja, hogy „nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól” (Jn.17:15). Tehát az elkülönülés nem azt jelenti, hogy egy zárt térbe elvonulunk, mint egy börtönbe, pont ellenkezőleg. Ott maradunk, ahol vagyunk, de jellemünk, cselekedeteink, gondolkodásunk megváltozik, elkülönül és ezáltal mutatkozik meg, hogy kihez tartozunk.
Jézus imája a legjobb megfogalmazás arra, amit fentebb olvashatunk. Isten szeret téged és az Övé vagy! Ő gondot visel rólad! Elkülönít, de csak azért, hogy a te életeden keresztül mutassa be a környezetednek, hogy milyen Isten is ő.
Legyen áldott a napod!
