Jézus az autóban

Gyermekeim, ezt azért írom nektek, hogy ne vétkezzetek; ha pedig vétkezik valaki, van pártfogónk az Atyánál: az igaz Jézus Krisztus, mert ő engesztelő áldozat a mi bűneinkért, de nemcsak a miénkért, hanem az egész világ bűnéért is. 

"Nem lesz semmi baj, de ha mégis történne valami, én itt vagyok melletted!" 

Kedves emlékeim közé tartozik az az időszak, amikor még középiskolásként elkezdtem az autósiskolát is. Még éppen csak betöltöttem a szükséges életkort, és unokatestvéremmel, Gabesszal már mentünk is beiratkozni az egyik nagy pécsi oktatóközpontba, mert már alig vártuk, hogy (felelősségteljesen!) volán mögé üljünk. A sikeres KRESZ és elsősegély vizsgák után rutinpályán már igazi autóba ülhettünk, és kontrollált környezetben gyakorolhattuk az Y-fordulásokat és párhuzamos parkolásokat. 

Szép emlékek. De mind közül a legszebb — vagy legfélelmetesebb, attól függően, hogy a végeredményt, vagy a pillanatnyi lelki állapotot tekintjük — a rutin vizsga utáni első, forgalomban vezetett óra volt. Éppen csak kiszállt a vizsgabiztos, és kezembe adta a kitöltött vizsganyomtatványt, és az oktatóval el is indultunk a város legforgalmasabb utcáiba. Még mindig emlékszem, mennyire féltem. Az egyetlen biztos pont az egész autóban a mellettem ülő oktató volt, aki arról biztosított engem, hogy "nem lesz semmi baj". Nem is lett. 

Az élet olyan, mint vezetni tanulni. Miután véget ér a gyerekkor, a rutinpályáról azonnal a sűrű forgalmú felnőttkorban találjuk magunkat. Olyan érzés, mintha összeszűkülne a világ, mindenki le akarna sodorni bennünket, és minden egyes pillanatban ezer és ezer szabályt szeghetnénk meg egyetlen rossz láb, vagy kézmozdulattal. A kísértések a legrosszabbak, és érdemes elkerülni őket, de újra meg újra úgy érezzük, nekünk ez egyedül nem sikerül. 

De tudod mit? Még ha nem is megy tökéletesen, van időd korrigálni, mert a legjobb oktató ott ül melletted: ne aggódj, nem lesz semmi baj, ha Jézus is az autóban van.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy ismerős ismerőse

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Mint a villámlás