Keresétek az Urat!
"Keressétek az Urat mind, akik alázatosan éltek a földön, és teljesítitek a törvényeit! Törekedjetek az igazságra, törekedjetek az alázatra, talán oltalmat találtok az Úr haragjának napján!"
Egészen bizonyos voltam benne, hogy jól csináltam. Életem első házi feladata volt - még ma is őrzöm a füzetet -, és a tanár azt kérte, hogy egy piros vonalat vonjak föntről lefelé, és egy kéket balról jobbra, és ezt a mintát folytassam három soron keresztül. "Hát ez óvodásnak néz?!" - gondoltam háborogva magamban, miközben nagyanyám szobájában a szőnyegen hason fekve írtam egymás után a vonalakat. Hiszen én már büszke első osztályos iskolás voltam. A füzetbe másnap konvex és konkáv vonalaim mellé a következő szót írta a tanítónő: "Csúnya!"
Ha már jó vagy, és mindent jól csinálsz; ha már régi keresztény hívő vagy, és már rutinból megy a hit: nos, akkor Zofóniás üzenete neked szól: "Keressd Istent, talán megbocsátja..." Mert nemcsak az a kérdés, hogy teljesítetted-e a törvényt, hanem az is, hogy törekedtél-e az igazságra? Az igazság ugyanis sokkal több, mint egy sor valós vagy vélt isteni törvény betartása: az igazság Krisztus. És minél közelebb kerülsz hozzá, annál nagyobb lesz az alázatod, mert egyre élesebben rajzolódik ki a különbség közted és közte. Én is egész jól nézek ki a tükörtől tíz méterre, de amikor egy méterre állok tőle: "Te jó ég, hogy áll a hajam!"
Úgyhogy a mai reggelen ne magyarázd a bizonyítványt, hanem keresd a megbocsátó Istent, és mond el neki: "Sajnálom, elrontottam! Rád van szükségem!"
