Vigyázz, hogy kinek nyitsz ajtót!


 „Vigyázzatok azért minden időben, kérvén, hogy méltókká tétessetek arra, hogy elkerüljétek mindezeket, amik bekövetkeznek, és megállhassatok az embernek Fia előtt!” 

(Lukács evangéliuma 21. fejezet 36. vers)

Bezártam az ajtót? Bezártam a kocsit? Ugye, te is rohantál már vissza megnézni, hogy nem maradt-e mégis nyitva valami? Hiszen, ki szeretné, hogy egy figyelmetlenség miatt értékei illetéktelenek kezébe kerüljenek?

A bűnügyi statisztikák szerint a tolvajok leggyakrabban nem a korszerű zárakkal felszerelt, riasztóval védett, kamerákkal megfigyelt épületeket, lakásokat, gépkocsikat törik fel, hanem azokat, ahova minél kisebb erőfeszítéssel és minél gyorsabban juthatnak be és végezhetnek.  Őszintén szólva, a legtöbbször hanyagságunkat kihasználva fosztanak ki minket, ahogy a trükkös tolvajok is, akik jóhiszeműségünket kihasználva csapnak be bennünket.

Nem véletlen, hogy Jézus is számtalan helyen figyelmeztet arra, hogy vigyázzunk az igazi értékeinkre. Mert az Ördög, aki ’emberölő’ és ’tolvaj’ nem a bankszámládat, nem a mobiltelefonodat, nem a kocsidat vagy a kerékpárodat akarja elvenni tőled, sőt sokszor, mint trójai falovat épp ő adja ezeket a kezedbe és közben ellopja az Istenbe vetett hitedet, a családra fordítandó idődet, a boldogságodat, a lelki békédet, szívedből az örömet, az örök életedet.

Ő az igazi trükkös tolvaj, aki a Jézus visszatérése előtti időszakban lesz a legaktívabb; „Sátán mindent megtesz, amire lehetősége van, hogy az a nap készületlenül találja őket. Ügyeikből akadályt kovácsol számukra; földi kincsekből csapdát állít nekik; nehéz, kimerítő terheket helyez rájuk, hogy az élet gondjaival túlterhelt szívüket a megpróbáltatás napja tolvajként lepje meg.” (E.G.White Nagy Küzdelem, Nagy nyomorúság c. fejezet) 

A mai jó hír: Jézus leleplezte a Nagy Csaló mesterkedéseit! Sátán a te beleegyezésed nélkül nem ejthet csapdába téged! Isten a mi védelmünk, ’pajzsunk’ a lelkek ellensége ellen!

Biztonságban vagyunk, „Ha az Úr oldalán állunk, gondolatban vele vagyunk, legkedvesebb gondolataink vele kapcsolatosak. Nem vagyunk a világ barátai, mindenünket, egész lényünket Istennek szenteltük. Arra vágyunk, hogy képe kirajzolódjon bennünk, a lelkét szívjuk magunkba, az akaratát cselekedjük és minden dologban a kedvét keressük (Ellen G. White: Testimonies to the Church. 2. köt. 262. o.).

Vigyázz, hogy kinek nyitsz ajtót!