Saul megtérése
Az Apostolok Cselekedetei 9. fejezet 6. verse
Már több, mint fél órája vonalban vagyok az egyik nagy multinacionális lakberendezési cég munkatársának bejelentkezésére várva, pedig csak egy rendelésemen szeretnék módosítani. “Hívása nagyon fontos a számunkra” mondja a géphang újra meg újra — egy mondat, amit sokkal könnyebb lenne elhinnem, ha tényleg kapcsolnák végre a munkatársukat.
Sault — vagy ahogy a ma felidézett történet után nem sokkal mindenki meg fogja ismerni, Pál apostolt — Isten is hívta. Nem fel, hanem el. Azért, mert meg akarta mondani neki, hogy mit csináljon. Módosítani a szerződésen. Eddig Saul úgy gondolta, hogy a szerződés arról szól, hogy ő minden olyan hangot, ami veszélyeztetné az Isten hitét (értsd: a keresztényeket) minden lehetséges eszközzel vissza kell szorítson, a Jézust követő hívőket el kell pusztítania. És ennek a szerződésnek Saul maradéktalanul eleget is tett. Nála lelkesebb és szakszerűbb embert keresve se találhattak volna a zsidók között.
Korábbi bejegyzésemben írtam már, hogy lakásfelújítás kellős közepén vagyunk, és hogy egymagam nem feltétlen értek mindenhez, amivel ez a vállalkozás jár. Ezért vagyok igazán hálás Istennek, hogy van segítségem, most éppen édesapám személyében — vagy inkább mondjuk azt, hogy én vagyok az ő segítsége — aki elmondja, hogy mit és hogyan kell csinálnom, hogy a legjobb eredményt kapjuk. Saul szerződése megváltozott, és hirtelen a másik oldalon találta magát: ott, ahol eddig az ellenségei voltak. Ami most következik, ahhoz egyáltalán nem ért. Segítségre van szüksége, olyanokra, akik megmondják, hogy mit és hogyan csináljon. És egy ilyen lelkes embernek, aki egész eddig meg volt győződve róla, hogy amit tett, az helyes volt, és ráadásul ő volt a legjobb benne, elég nehéz elfogadni az ilyesfajta iránymutatást.
Pedig a kereszténység erről szól: elfogadni, hogy Isten jobban tudja, hogyan kellene élned. Elfogadni, amikor hív, és elmondja, hogy nem ezt, és/vagy nem így kellene csinálni. És amikor ő hív bennünket, nem jó válasz a “hívása nagyon fontos a számomra”. A keresztény ember hite nem elméletben, hanem gyakorlatban, elsősorban szeretetben megmutatkozó hit. Jézus példát mutatott, hogy mit és hogyan kell tennünk, és a hívását tényleg komolyan kell vennünk. Csak így érhetjük el a legjobb eredményt az életünkkel.
Ne haragudj, most mennem kell, mert lehet, hogy mindjárt kapcsolják az ügyintézőt! Állítólag fontos számukra a hívásom.
