Az Úr üzenetei

 


„És monda: Halljátok meg most az én beszédeimet: Ha valaki az Úr prófétája közöttetek, én megjelenek annak látásban, vagy álomban szólok azzal.” 

(Mózes negyedik könyve 12. fejezet 6. vers)

Milyen színű ruhát vegyek fel? Mit főzzek? Melyik egyetemre jelentkezzek? Melyik házat vegyük meg? Elengedjem a gyereket a kirándulásra, vagy ne? Kit kéne ma meglátogatnom? Kinek és hogyan tegyek ma bizonyságot a hitemről? Mivel segíthetnék legjobban a rászorulóknak?

Megannyi kérdés, melyeket naponta felteszünk az Istennek, és nincs rájuk konkrét válasz. Csak találgatás, tippelgetés; ez a mai Ige is mit akarhat?

Bezzeg régen! A bibliai időkben mennyivel könnyebb volt engedelmeskedni az Istennek! Az akkor élőknek nem kellett találgatniuk, hogy vajon mit akar az életükkel az Úr, hiszen szemtől szembe megjelent nekik, vagy Ő maga, vagy egy angyal, vagy egy próféta és közvetlenül szólt hozzájuk:

„Építs bárkát!” „Vedd a te egyszülött fiadat!” „Készítsetek nekem hajlékot!” „Menjetek harcolni!” vagy „Most ne menjetek fel ellenük!” „Jobb oldalra vessétek ki a hálót!” „Láttok majd egy embert, aki egy korsót visz, oda menjetek be!” „Menj az egyenes utcába!”

Ó, ha hozzám így szólna az Örökkévaló! Egy csöppet sem hezitálnék, gondolkodás nélkül megtennék mindent, amit mond!

Na jó, lehet, hogy Mátéval ellentétben nem azonnal hagynám ott a jól jövedelmező vámszedő asztalt, lehet, hogy Zákeus helyében én kicsit számolgatnék, mielőtt négyszer annyi kárpótlást fizetnék, és lehet, hogy Nikodémusként  én is kivárnék a Jézus követésével.  

És hát igen, annak ellenére, hogy elég világos számomra Jézus üzenete, sajnos még mindig nem őszinte az imádságom azokért, akik háborgatnak, és nem tudom áldani azokat, akik átkoznak. Az ellenségeim megsegítése pedig teljesen elmarad.

Mi mást mondhatnék? Ó, Uram, bocsáss meg! Nem Te némultál el, hanem velem van a baj. Mert hallom, ahogy szólsz, értem, amit mondasz, de az engedelmesség nem megy. Segíts!