Recept a bizalomhoz


"Kora reggel fölkeltek és kivonultak Tekóa pusztájába. Amikor kivonultak, előállt Jósáfát, és ezt mondta: Hallgassatok rám, Júda és Jeruzsálem lakói! Higgyetek Istenetekben, az Úrban, és megmaradtok! Higgyetek prófétáinak, és boldogultok!"

 
Három nép fogott össze és támadta meg Jósáfát országát. A túlerő miatt reménytelen volt a helyzetük, mégsem az történt, amire emberileg számítani lehetett. Miért? Mert Jósáfát annak ellenére, hogy tudatában volt annak, hogy mennyire gyengék, bízott az Úrban, hittel könyörgött, majd bizalommal követte Isten vezetését. Ez a történet az egyik kedvenc ószövetségi történetem, amelyet tudatosan idézek fel magamban minden esetben, amikor úgy érzem, hogy reménytelen helyzetbe kerültem. Jósáfát példáján keresztül tanulom a bizalommal teli könyörgés és engedelmesség titkát. Nem véletlenszerű az, hogy egy kilátástalan élethelyzetben tudjuk-e gyakorolni a bizalmunkat!
 
Milyen tanulságokat láttam meg ebben a történetben (2Krónika 20.1-30) eddig?
  • Jósáfát, bár nem hibátlan, de istenfélő uralkodó volt. Nem pusztán a bajban kereste Istent, hanem békeidőben is. 
  • Amikor szembesült a támadással, azonnal Istenhez fordult segítségért, annak ellenére, hogy megijedt. (Nem bénult le, nem várta meg, míg a kétségbeesés felemészti a hitét.) 
  • Böjtöt hirdetett, azaz önvizsgálatra és bűnbánatra hívta népét. Ahhoz, hogy a bűntudat ne ássa alá a hitünket, szükségünk van arra a bizonyosságra, hogy megbántuk, és megvallottuk bűneinket (vö. 1Tim. 1.19)
  • Imádságát azzal kezdte, hogy szemlélte Isten lényét (ki az, akitől segítséget kér?), felidézte Isten szabadító cselekedeteit és ígéreteit (2Krón. 20.6-9). Lelke így erősödött meg a bizalomban és a reménységben.
  • Majd tárgyszerűen elmondta azt a problémát, amivel küzdött, kifejezve azt is, hogy nem adtak okot arra, hogy megtámadják őket (2Krón. 20.10-11). Így le tudta tenni a terhét Isten kezébe.
  • Ezután elismerte tehetetlenségét és kifejezte azt, hogy Istenre figyel, csak tőle várja a megoldást (2Krón. 20.12). Így adta át Istennek az egész helyzetet, hogy Ő hozzon megoldást. Nem könnyű őszintén kimondani: legyen meg a te akaratod, mégis ez szükséges ahhoz, hogy Isten hatalma különlegesen megnyilatkozhasson a szabadításban.

Jósáfát imádságára válaszul Isten azt válaszolta: „...Nektek nem is kell majd harcolnotok, csak veszteg állnotok és néznetek, hogyan szabadít meg benneteket az Úr. Ne félj és ne rettegj, Júda és Jeruzsálem! Holnap vonuljatok ellenük, mert veletek lesz az Úr!” (2Krón. 20.17)
Miután elnyerték Isten vezetését, hálát adtak, és engedelmeskedtek. Azzal fejezték ki Isten iránti bizalmukat, hogy harcosok helyett az énekeseket állították előre, akik dicsérték az Urat (2Krón. 20.18-22).
Hiszem, hogy Isten ma is különleges segítséget ad azoknak, akik bíznak őbenne, ahogyan Jósáfát és népe bízott. „Higgyetek Istenetekben, az Úrban, és megmaradtok! Higgyetek prófétáinak, és boldogultok!”

Legyen áldott a napod!