Egy kisgyermek uzsonnája

„Van itt egy gyermek, akinek van öt árpa kenyere és két hala; de mi az ennyinek?”

FELHÁBORÍTÓ! Ezzel a szóval tudnám jellemezni azt az érzést, amit ma reggel ennek a jól ismert evangéliumi történetnek az elolvasása keltett bennem.

Mert odáig rendben van, hogy rengeteg ember, kicsik, nagyok, fiatalok, öregek, vámszedők, farizeusok, még pogányok is kimentek Kapernaumból és a környék településeiről, és késő estig hallgatták Jézus tanítását Isten országáról.

Az azonban már elképzelhetetlen számomra, hogy a több ezer ember közül senki sem hozott magával ennivalót, és csak ennek az egyetlen gyereknek csomagolt az édesanyja uzsonnát.

Sőt, meg vagyok győződve, hogyha belenéztünk volna a tarisznyákba találtunk volna máshol is kenyeret, szárított halat, egy kis aszalt fügét, mazsolát, datolyát.

Ezért FELHÁBORÍTÓ, hogy egy kisgyermektől veszik el az ételt! Mások miért nem adtak semmit? Micsoda irigység! Hogy lehet az, hogy csak ez a gyermek volt hajlandó megosztani másokkal azt, amije volt?

FELHÁBORÍTÓ, FELHÁBORÍTÓ – így fortyogtam magamban, kortyolgatva a jó meleg kakaót, mikor belém hasított a kérdés:

Mondd te mikor osztottad meg másokkal a kakaódat, a kenyeredet, az ebédedet, a lakásodat, az életedet? Mikor osztottad meg másokkal az Istentől kapott áldásokat?

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

A tökfőzelék és a szeretet