Szabaddá tévő igazság
„Megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít
titeket.”
Két szó: igazság és szabadság. Miként van ez a két szó kapcsolatban?
Társadalmilag két formában gondolkodnak a szabadságról. Az egyik elmélet
szerint, hogy ha sok mindent nem tudnak rólunk, nem tudják a dolgainkat,
titkainkat, a valódi énünket, akkor szabadok vagyunk a szónak abban az
értelmében, hogy nem szükséges magyarázkodjunk tetteink vagy gondolataink
miatt, hiszen lényegében szinte semmit nem tudnak rólunk, röviden: titkolózunk.
A másik
elmélet szerint (talán sokan ezt
preferálják jobban), akkor vagy igazán szabad, hogy ha nyílt lapokkal
rendelkezel és nem kell attól félned, hogy mit tudnak meg az emberek rólad,
röviden: kitárulkozunk.
Jézus ezt a kettőt egy lapra tette és nem csak az egyiket
vagy csak a másikat emelte ki. De mi is az az igazság, ami valódi szabadságot
ad?
Egyszer hallottam egy előadást, ahol a megbocsátásról volt
szó. Hogy is jön ide egy másik nehéz
fogalom?
Nos, az élet – véleményem szerint – e köré a három dolog köré
épül. Igazság. Megbocsátás. Szabadság.
Így, ebben a sorrendben.
Életünk során megannyi hibát követhetünk el. Tehetünk rossz
megjegyzéseket, lehetünk túl kritikusak, ítélkezhetünk, lehetünk
barátságtalanok, hiúak, önzőek és talán mélyebb bűnöket is elkövethetünk.
Azonban ezeket a dolgokat csak akkor tudjuk elengedni, hogy ha megismerjük az
igazságot. Az igazságot arról, hogy valójában mi okozta ezeket az
elgyengüléseket, ezeket a bűnöket. Mi volt az ok, amiért úgy éreztük, hogy ezt
vagy azt kell tennünk, mi volt a helyzet, ami ezt kihozta belőlünk. Kérdések
sorozatát kell feltenni, hogy egy-egy ilyen igazságra fény derüljön. Ezután
érkezik Jézus Krisztus, aki miután megismerjük az igazságot, felismertük a
bűnünket, gyengeségeinket, megbocsát! A megbocsátás egy nagyon fontos része az
Istennel való kapcsolatunknak. Ameddig nem érezzük vagy nem értjük meg, hogy a
kereszthalál egy megbocsátás részünkre, addig nem fogunk tudni őszintén
igazságot találni.
Hiszen gondoljuk csak
el, az a gyermek fogja a leghamarabb bevallani csíntevését szüleinek, aki
tudja, meg van győződve arról, hogy megbocsátják hibáját és egy kis útba igazítás után folytathatja életét. Ellentétben azzal a gyermekkel, aki
tudja, hogy legkisebb tévedését is olyan kegyetlen megtorlás követi, amitől
retteg, így inkább be sem vallja bűnét, hibáját, hanem él tovább azzal a
teherrel, ami idővel felemészti.
A megbocsátás tudata fontos részét képezi annak, hogy
megtapasztaljuk a szabadságot. Jézus Krisztus azért vállalta a kereszthalált,
hogy megismerjük Őt, az Igazságot, azt a személyt, aki megvált bűneinkből és
aki szabadságot ad. Nem hiába nevezi magát Útnak, Igazságnak és Életnek. Ezeken
a lépcsőfokokon haladva eljutunk Hozzá és életünket átadva neki élhetünk
szabadon.
Áldott napot!
