Jézus tanítása
Van az a mondás, hogy „Akinek baja van veled, az nem a te
bajod.” Megmondom őszintén, hogy akárhogy forgatom ezt a mondatot, legyen
keresztény szemmel, vagy más nézőpontból, nem tudok arra a megállapításra
jutni, hogy nem az én bajom.
Az emberek nagy többsége rendelkezik azzal a tulajdonsággal,
hogy szeretne mindent a tőle telhető legjobb módon csinálni és vágyik arra,
hogy a körülötte lévő emberek ezt észrevegyék és egymást támogatva, jó
kapcsolatban haladjanak előre az életnek nevezett úton. Ez azonban nem mindig történik ilyen
zökkenőmentesen.
Két csoportra lehet osztani a társadalmat. Az egyik, aki
segít elindulni az úton, megtalálni a helyed. A másik pedig kevésbé ilyen
barátságos és gyakran inkább hátráltat, legyen az akár fizikai vagy mentális
hátráltatás. A fizikai bukkanókat még csak-csak kilehet kerülni, de mi a
helyzet azokkal a lelki-mentális gátakkal, amelyek naponta érkeznek az
életünkbe emberek formájában?
Jézus Krisztusnak erre is – mint sok minden másra is – van egy
tanácsa. Azonban ez valahogy úgy működhet, mint amikor egy kamasz gyereket tanácsokkal
látnak el otthon, vagy megfogadja, vagy
nem és gyakran megesik az, hogy inkább megy a saját feje után.
Szóljon bármilyen területről is a tanács, a Biblia valóban
mindig a legjobbat szeretné nekünk, még akkor is, ha nagyon nehéznek tűnik
megfogadni őket. A bűn, amellyel rendelkezünk sok mindenben gátol, többek
között abban is, hogy értetlenkedés nélkül elfogadjuk, amit Jézus mond.
„Hogyan lehet szeretni azt, aki gyűlöl minket? Ez
társadalmilag elfogadhatatlan!” – gondolják páran. „Azt, aki keresztbe tesz
nekem? Azt, aki lejárat? Azt, aki minden percben azt lesi, hogy mikor tud belém
rúgni? Hogyan kérheti azt bárki, hogy ezt az embert képes legyek szeretni?!” – a kérdés pedig bizony
jogos!
A válasz egy szó: kegyelem
Gondolok arra a nőre, aki fiatalon ott hagyta szüleit,
beállt egy bandába, eladták, azért, hogy életben maradhasson árulta magát. Egy
alkalommal hallott arról, hogy Valaki nem a hibáit nézi, hanem a szívét. Megismerte
Jézust. Kegyelemre lelt!
Gondolok egy fiatal fiúra, akit sok rosszba csábítottak, a
rossz oldal teljesen beszippantotta, istenkáromló életet élt. Csapások sorozata
érte. Megismerte Jézust. Kegyelemre lelt!
Gondolok egy idős nőre, aki keresztényként nevelkedett.
Édesapja lelkész volt. A Biblia minden részével tökéletesen tisztában volt. Egy
napon egy olyan társaságba keveredett, akik bár vallották a Biblia bizonyos
elveit egy valamiben azonban különböztek, olyan istent imádtak, aki a káromlás
nevét viseli. Egy éjjel gyötrő álma
volt. Jézust látta, aki küzd érte. Kegyelemre lelt!
Az esetek különbözőek, mondhatnánk azt is, hogy „de ezek
senkit nem átkoztak el, nem tettek senki alá”. Egészen biztos?
Minden embernek vannak hibái, gyenge pontjai. Különböző
módon fejezzük ki azt, hogy „nem szeretnek”, „nem becsülnek”, „nem tisztelnek”.
Ezek mind-mind segélykiáltások.
A mi feladatunk, keresztény, Krisztusban hívő emberekként, hogy kiszeretgessük egymásból a rosszat és
amennyire csak lehet megismertessük ezekkel az emberekkel Krisztust és a
kegyelmet!
Imádkozzunk azokért, akik bántanak, bármilyen formában,
módon, mert nagy
szükségük van a szeretetre, a kegyelemre és Jézus Krisztusra!
Áldott napot kívánok!
