A békesség ígérete
" Ó, te nyomorult, vihartépte, vigasztalan! Íme, én drágakövekre építem falaidat, zafírokból rakom le alapodat. Rubinból készítem el falad párkányát, és kapuidat briliánskövekből, összes határaidat meg gyémántokból. Fiaid mind az ÚR tanítványai lesznek, és nagy lesz fiaid békessége."
Ézsaiás 54,11-13
Izrael népe valóban viharos időket élt akkortájt. Asszíria, a rettegett ellenség az északi országrészt leigázta és eltörölte a föld színéről. Júda is ostrom alá került ezután és csupán Istennek köszönhető, hogy megmenekült. A maradék nép szívét félelem kerítette hatalmába: mi lesz velük ezután? Ézsaiás, az Ószövetség evangélistája örömüzenetet hirdet a népnek. Bár még sok nehézség áll előttük, még több kihívás, hitpróba; végül Isten elhozza a várt békességet az Ő népe számára. A leírás, amit a próféta használ, gyönyörű. Drágakő alapra épített csodaország lesz az új Jeruzsálem. Ragyogó falak, tündöklő kapuk a tisztaság, a gazdagság és Isten örökké tartó áldásának szimbólumai. A jelkép lényege: ők öröklik a földet és Isten uralma sohasem fog véget érni. Akik ismerik a történelmet tudják, hogy mindez sohasem valósult meg. Egy olyan próféciát olvashatunk, ami a mai napig sem vált valóra, hiszen később Júda is odaveszett a Babiloni birodalom hóditól hadjárataiban és a huszadik századig független államként nem is létezett. Akkor miért is foglalkozunk most vele?
Vannak próféciák, melyek elmondattak Jézus Krisztus kora előtt és mára teljesen feledésbe merültek. Egyszer beteljesedtek, vagy Isten kegyelme miatt sohasem teljesedtek, mert a nép megtért. De vannak látomások, az általunk idézett is ilyen, melyek nem váltak valóra a maguk idejében, de meg fognak valósulni a jövőben, mert az újszövetség újragondolja azt. Ézsaiás igéit a Biblia utolsó könyve, a Jelenések könyve visszaidézi és Isten országára, azon belül a Mennyből alászálló városra vonatkoztatja. Az Új Jeruzsálem falai lesznek drágakövekből, a megváltottak hajlékának kapui igazgyöngyökből lesznek kifaragva és minden irgalmat nyert ember lábai aranyutcákon járnak majd. Azok a kincsek, amit oly sokan egymástól irigyeltek, amikért leigáztak tönkretettek országokat és népeket, olyan anyagokká válnak, mint a kő, a tégla, a fa és a cserép a mi napjainkban. Nem arra használják majd, hogy hirdessék a törekvő, másokat leigázó ember gazdagságát. Mindenki, minden Krisztus vérén megváltott tulajdonává, falaivá, kapujává, utcájává lesznek, hogy feledjük ennek a mi földi valóságunknak tépázó viharait és miénk legyen az Isten békessége.
