Betlehem
"De te, Efratának Bethleheme, bár kicsiny vagy a Júda ezrei között: belőled származik nékem, a ki uralkodó az Izráelen; a kinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van."
Advent. Keresztény körökben ez az évnek legjobban várt időszaka. Sok helyen templomokban, imaházakban többen készülnek ilyenkor egy régi hagyomány felelevenítésére, a betlehemezésre, emléket állítva ezzel a Megváltó születésének. Betlehem azonban nem egy karácsonyi játék, hanem egy városnak a neve. Maga a név héberül ~ a kenyér háza; arabul ~ a hús háza jelentéssel bír, méghozzá találóan. Az Amarna-levelek említése alapján tudjuk, hogy már Kr.e. 1400-1300 évvel lakott város volt, megművelt területekkel rendelkező kánaáni település.
A Biblia szerint itt élt származási családjával Dávid, aki pásztorfiú volt, majd később Izráel talán legfontosabb királya lett. A vele és utódaival kötött szövetség szerint tőle származott a Megváltó. És valóban, egy császári rendelet miatt, időszámításunk kezdetén, Jézus szüleinek, Józsefnek és Máriának ide kellett visszatérnie, hogy megszámláltassanak és ezért itt született meg a Krisztus is. Beteljesítve ezzel egy Mikeás próféta által leírt jövendölést, ami akkor íródott, amikor a 200 éves Spárta városa megalkotja alkotmányát, akkor, amikor a legenda szerint trójai menekültek egy később Itália néven emlegetett országban lerakják Róma városának alapjait.
A próféta nevének jelentése ~ "ki olyan, mint Jahve?"; vagyis kicsoda olyan, mint az Isten. És való igaz, Ki olyan csodálatos, mint Ő maga, az Alkotó és Teremtő, a Mindenható? Aki Egy kicsiny, nem igazán jelentős településen kiválaszt egy jelentéktelen ifjút, Dávidot. Aki maga is utolsó a családjában, nemhogy szülei, vagy testvérei, de még maga a próféta sem gondolja, hogy belőle lesz majd a király. Az a király, aki legyőzi Góliátot. Az a király, aki Isten szíve szerint való király lesz és akivel ezért örök szövetségre lép. Ki gondolta volna, hogy a történelem viharában szinte elvesző nép fiai között e királyi dinasztiát az Úr megőrzi? Ki gondolta volna, hogy azon a bizonyos éjszakán, ami a legjelentőségteljesebbek egyike, hiszen ekkor Megváltónk ölt emberi alakot, a szintén jelentéktelen utazóban -akit senki sem ismer fel, fogad be-, ennek a dinasztiának királyi sarja érkezik Betlehem városába és megszületik Isten Fia?!
Természetesen, a Menny gondolta. Angyalok énekeltek dicséretet és hirdették születését. Az egyszerű, szegény szenvedők is gondolták. Róla beszélgettek a tábortűznél, amikor az "égi kórus" hírt hozott nekik. A kereső, igekutató, jövendölést várók is gondolták. Mennyei vezetéssel, ragyogó csillag által, papi útbaigazítással jutnak el ők is a jászolhoz, hogy gondoskodjanak, csodálkozzanak és kifejezzék imádatukat. De ők voltak a kevesek, és miért? Amiért ma is a kevesek ismerik fel a jelentéktelennek tűnőben a nagyot, a valót.
Vajon mi melyik csoportba tartozunk? A megdicsőült Betlehem karácsonyi ragyogásán túl felismerjük-e a valódi Megváltót? Az édes csecsemő gyermeki báján túllátva megtaláljuk-e az értünk szenvedő Krisztust? Mert Betlehem városa arra tanít minket, hogy keressük a Valót!
