Segíts Ég!!!

„Segíts meg, Istenem, mert nyakamig érnek a vizek!”

Zsoltárok könyve 69:2

Van úgy, hogy semmi nem jön össze…

Még ifjú koromban történt. Ajkán laktam, Pécsre jártam főiskolára. A történetem egy sablonosnak induló péntek kora délután kezdődött. A két éves képzés alatt egyetlen egyszer történt, hogy mozgásterápia címén tornaterembe mentünk tornázni, természetesen tornaruhát kellett vinni. A tornaóra vége felé nekem indulnom kellett a buszhoz, ami közvetlen járat volt Pécsről Ajkára (egy ötórás semmiség…), de nem lehetett elmulasztani, mert 24 óra múlva indult a következő járat. Ezzel nem lett volna semmi gond, ha nem egy fergeteges vihar tombolt volna éppen akkor, de már nem lehetett tovább várni az indulással, mert veszélyeztettem volna a buszra való feljutásomat. A 20 perces séta esernyővel a kezemben, a széllel és az esővel való sikertelen hadakozás volt. Természetesen esernyőstül is teljesen átázva érkeztem meg a buszmegállóba. Kénytelen voltam felvenni a szabadidő nadrágot, ami nálam volt a tornaóra miatt – még jó, hogy pont akkor volt ott…

Néhány kilométerrel hagytuk csak el Pécset, amikor a sofőr megállt a busszal és elkezdte szerelni, mert valami nem volt kerek. Sikerült egy fél órás késést összeszedni. A két éves Pécsre járásom alatt egyszer sem történt ilyen sem.

Amikor Ajkára értem, arra nem emlékszem, hogy mi volt az ok, de valamiért úgy döntöttem, hogy most az egyszer helyi buszjárattal fogok hazamenni a távolsági buszmegállóból. A menetrend szerint 5 perc volt a busz érkezéséig, ami természetesen egy ilyen napon 20 perces késéssel érkezett meg – ennyi idő alatt már pont hazagyalogoltam volna… Amikor kinyitottam otthon a bejárati ajtót, azt hittem vége a napnak, de valamiért folytatódott a sorozat, mert – szintén egyedülálló módon – aznap este nem volt áram a lakásban…

Így érezhette magát a zsoltáros, aki nem csupán bokáig érő vízben áll éppen, ami elég kellemetlen tud lenni, hanem az események olyan módon tornyosultak egymásra, hogy már egészen kevés esély van a megmenekülésre. Ekkor kiált fel segítségért Istenhez, Akinél nem létezik sem szóban, sem valóságban, hogy „megoldhatatlan”.

Isten akar és szeret segíteni. Sokszor megteszi úgy is, hogy nem kérjük. De többet kellene kérnünk a segítséget már akkor, amikor csak éppen beleléptünk a vízbe és nem várni addig, amikor az már nyakig ér. A mi dolgunk a segítségkérés mellett az, hogy észrevesszük a kis segítségeket is és azt is, ha másképp érkezik a segítség, mint ahogy azt mi vártuk.