Tiszta szív, erős lélek
Életünk elképzelhetetlen része a személyes
higiénia, és a rendszeres tisztálkodás. Hiszen, egyrészt tudjuk, milyen komoly
betegségekhez, fertőzésekhez vezet akárcsak a kéz-, vagy a fogmosás elhanyagolása,
másrészt ki szereti, ha ragad az izzadtságtól, a zsírtól, a szagokról nem is
beszélve.
Bizony, ma eszünkbe sem jutna olyan házat
építeni, olyan lakást venni, ahol nincs legalább egy fürdőszoba. Nem eszünk
koszos tányérból, ápolatlanul, büdösen nem megyünk munkába, emberek közé.
Ám, míg a szappan, a fogkrém, a szájvíz hatásos
a külső korokozókkal szemben és jó illatot kölcsönöz, a lélek mocskát nem tudja
eltűntetni. Kívülről befújhatjuk magunkat parfümmel, de ha belülről, a
szívünkből csak a keserűség, az irigység, a kapzsiság, a kevélység, a
rosszindulat, a bosszú, az önzés árad, ne csodálkozzunk, ha magunkra maradunk.
A haragot, a félelmet, a depressziót, a
bűnre való hajlamot nem lehet keresztvízzel lemosni, ide kevés a törvény, az egyházi,
a gyülekezeti szabályok gépies betartása. Mert, hogy nem mondod ki, hogy nem
teszed meg azt, ami a szívedben van, attól még koszos, bűnös, és meszelt sír
vagy, aki kívülről szép, de belül…
A szív, a lélek koszfoltjait csak egyetlen
tisztítószer oldja fel. Az a tisztítószer, melyre a mai reggeli zsoltár
szerzője Dávid király és a Jelenések könyvében az Isten trónja előtt álló nagy
sokaság is rátalált, akik „megmosták az ő
ruháikat, és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében.” (Jel.7:14)
Legyen napi rutin; kézmosás, fogmosás, s
mindezek előtt szívmosás!
„Boldogok, akiknek szívük tiszta: mert ők
az Istent meglátják.” (Máté 5:8)
