Isten mindenütt jelen van
"Hová
menjek a te lelked elől és a te orcád elől hova fussak? Ha a mennybe hágok fel,
ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy. Ha a hajnal szárnyaira
kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék: Ott is a te kezed vezérelne engem,
és a te jobbkezed fogna engem."
Betegágyban,
egyedül a rengeteg erdőben, egyedül a végtelen tömegben, egyedül egy olyan
tapasztalattal, amit senki ember nem érthet meg, nagyon jó tudni, hogy nem
vagyok egyedül. Ha a Mount everest csúcsára mennék, vagy akár még magasabbra, a
Mennybe ragadtatnék (ahogyan Pál apostollal megtörtént) ott is találkoznék
Istennel. Ha a halálból felébredve az örök élet hajnalán találnám magam, ott is
Isten jelenlétére számíthatok. A világ legtávolabbi pontjára repülve sem tudnék
kikerülni Isten közelsége és hatásköre alól. Nagyon jó! De csak akkor, ha
szeretem ezt a közelséget.
Ha
nem akarom, hogy Isten mindenhol jelen legyen, ez a képlet, akkor is így néz
ki. A legmagasabb hegyen és a legmélyebb völgyben is Isten jelen van. A halálból
felébredve (mert mindenki fel fog támadni, csak a sors lesz kétféle, de a
feltámadás élménye minden halottnak megadatik legalább egyszer), szitén Vele
találkozunk. A világ legtávolabbi pontjára repülve sem tudunk kikerülni Isten és
hatásköre alól, még akkor sem, ha pont azért mennénk messzire, hogy végre
elkerüljük Őt. Betegágyban, egyedül a rengetegben, elveszve ki tudja, hol, magányosan
a végtelen tömegben, egyedül egy olyan élménnyel, amit senki ember nem érthet
meg, Isten velem van, még akkor is, ha nem akarom, vagy nem tudom ezt
elfogadni.
Akár
akarjuk, akár nem, Isten mindenhol jelen van. Akkor miért ne fogadnánk el ezt
minél hamarabb, hogy minél hamarabb örüljünk neki, hogy sehol nem vagyunk
egyedül, még akkor sem, ha Istent nem láthatjuk? Még ha nem is érezzük a
közelségét, akkor is tudhatjuk, hogy velünk van.
Isten
velünk van, de legyünk mi is Vele!