Igaz élet
5x5=25. Ez
mindenkinek megy. No, de mondd csak el pitagorasz tételét, és hogy hogyan
hívták Odüsszeusz kedvesét, vagy számítsd ki egy csonka gúla felszínét, sorold
fel Károly Róbert reformjait, írd le a kovalens kötés definícióját! De
segédeszköz nélkül ám!
Pedig tanultuk.
Sőt, lehet anno még ötösre feleltünk belőle. Mivel azonban a mindennapi életben
nem gyakori, hogy exponenciális függvényt kéne ábrázolni, így nem csoda, hogy az
a tudás, amit nem gyakorlunk elvész.
És ugyanez igaz a
hitéltünkre is. Akármilyen szépek az elvek, ha nem ültetjük át a gyakorlatba
őket, semmi hasznuk sincsen. Lehet fiatalkorunkban hússzor végigolvastuk a
Bibliát, de ha már évek óta ki sem nyitjuk, ne várjuk, hogy eszünkbe jut, mi van
megírva Példabeszédek 10:25-ben. Ha az Istentől kapott talentumainkat elássuk
és csak fogyasztók vagyunk a gyülekezetben, ne várjuk, hogy majd a Szentlélek a
késői eső idején használni tud minket.
Jézus ezt a következő metaforával ábrázolta:
„valaki hallja én tőlem e beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonlatos
lesz a bolond (a példabeszédekben az istentelen) emberhez, , aki a fövényre
építette házát: És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, (Salamon
úgy írja ráfuvall a forgószél) és beleütköztek abba a házba; és összeomlott: és
nagy lett annak romlása.” (Máté 7:26-27)
S ki az igaz, akinek örökkévaló
fundamentuma van? „Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi
azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, aki a kősziklára építette az ő házát: És
ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a
házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett.” (Máté 7:24-25)
Így hívlak ma reggel ahhoz az „élő, az
emberektől ugyan megvetett, de Istennél választott, becses kőhöz, akin mint élő
kövek épüljünk fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokkal áldozzunk,
amelyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által.” (1Pét.2:4-5) Kérve, hogy az
Igének ne csak hallgatói, hanem hűséges, szorgalmas cselekvő és hirdetői
lehessünk.
