Az istenfélők boldogsága
"Boldog mindenki, aki az Urat féli, és az ő útjain jár."
A fenti állítással sokszor érzem úgy, hogy vitatkoznék.
Mikor egy hittestvérem temetésén végignézek a gyászoló család arcán, felmerül a kérdés.
Mikor egy beteg ember ágyánál csak a szenvedést látom, felmerül a kérdés.
Mikor a hívők közösségében a testvérek panaszait hallgatom, felmerül a kérdés: valóban boldog-e az az ember, aki az Urat féli és az ő útján jár?
Meg különben is: mi az a boldogság?
A Biblia szerint boldog Izrael, mert az Úr kiválasztotta őt saját népének. (Mózes ötödik könyve 33:29) Boldog az az ember, akit Isten megfedd. (Jób könyve 5:17) Boldogok a lelki szegények, a sírók, az igazságra szomjazók, az irgalmasok, a tiszta szívűek, a béketeremtők, és akik szenvednek az igazságért (Máté evangéliuma 5:3-11) Boldog, akit hazajőve az ura munkában talál (Máté evangéliuma 24:46) A boldogság tehát nem függ a körülményektől, nem függ anyagiaktól, élethelyzettől, kortól, sőt, még aktuális problémától sem.
Lehet az ember boldog akkor is, amikor szenved — ha tudja, hogy szenvedése végén méltó jutalom várja.
Lehet boldog akkor is, amikor gyászol — ha tudja, hogy a gyásza nem tart örökké.
Lehet boldog akkor is, amikor súlyos beteg — ha érzi azt, hogy élete nem volt hiábavaló.
Lehet boldog akkor is, ha nem vidám — mert a vidámság pillanatnyi csupán, míg a boldogság állandó.
A Zsoltárban található “boldog” szót (אֶ֫שֶׁר - ‘óser’) sok helyen úgy is fordíthatjuk, hogy áldott. Mert aki boldog, az megérezte az Isten útján való járás áldásait. Lehet, hogy ma nem érzed magadat felhőtlenül boldognak. Lehet, hogy millió okod van arra, hogy panaszkodj, és a világért se akarlak megakadályozni ebben. De kérlek, mielőtt teljesen elkeserednél, tekints a múltadba: mennyi áldást nyertél Istentől az életed során? Hidd el, most is fel fog karolni, még ha ezt most elképzelni is nehéz.
Ezért már ma boldog lehetsz — mindentől függetlenül.
