Oda mész, ahova nézel!

„Legyen gondod önmagadra és a tanításra, maradj meg ezek mellett, mert ha így cselekszel, megmented magadat is, hallgatóidat is.”
„Futása stabil, irányítani igazából nem is nagyon kell, oda megy, ahová nézek.” - így jellemezte ismerősöm a tesztelt kerékpárt egy cikkében. Ilyen a keresztény élete is: oda megy, ahová néz. Az van rá döntő hatással, amit szemlél. Ezt a fontos lelki, gyakorlati tanulságot bízza rá Pál apostol fiatal munkatársára, Timótheusra. Akkor tudja eredményesen végezni a szolgálatát, elősegíteni önmaga és mások üdvösségét, ha folyamatosan szeme előtt tartja Isten Igéjének a tanítását, amelyet először a saját életében alkalmaz, s azután tanít rá másokat.
Nagyon könnyű elkövetnünk azt a hibát, hogy amikor a saját életünkről gondolkodunk, akkor kibúvókat keresünk, megmagyarázzuk a hiányosságainkat, amikor pedig a bibliai mércét szemléljük, akkor eszünkbe jutnak a környezetünkben élők hibái, számon kérjük őket és/vagy megbotránkozunk rajtuk. „A saját hibás jellemetekkel szemben olyan szigorú bírák lehettek, amilyenek csak tudtok, de másokkal legyetek szeretetteljesek, szánakozók és jóakaratúak.” (Ellen G. White, Bizonyságtételek 5. kötet, 97. o.)
Az apostol arra bátorít, hogy önmagunkkal szemben legyünk őszinték, és következetesek, és harcoljuk meg a harcainkat. Ezzel tudjuk a legnagyobb segítséget adni mások számára is.
Ne engedjük tehát, hogy bármi elterelje a figyelmünket arról, amik „csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek! (vö. Fil.4.8) Kerüljük el a mások feletti ítélkezés és megbotránkozás csapdáját, fogadjuk személyes felhívásként Jézus szavait: „Te kövess engem!” (Ján. 21.22) Szánjuk oda magunkat Istennek, s ő majd a maga terve szerint áldásként használja fel az életünket!

Legyen áldott a napod!