Érzékeny Orvosunk

„Én majd bekötözöm és orvoslom sebeit, meggyógyítom őket, és megmutatom nekik: milyen kincs az igazi béke.

Sokszor tapasztalunk megfoghatatlan dolgokat, amikre nem találunk hirtelen magyarázatot. Az ember problémáira, csak úgy a semmiből jön egy megoldás. Nagyon nehéz várni az utolsó pillanatig, a türelem talán nem az erősségünk. Nem arra kell gondolni, hogy a kényelmes hátradőlést kellene választani a megoldások felkutatása helyett, hanem inkább arra kell összpontosítani, hogy a következő tett, cselekedet összhangban legyen azzal, amit Isten akar mondani nekünk.

Szükségünk van az elcsendesédre, hogy képesek legyünk meghallani Isten hangját ebben a zajban. Isten nem tud hozzánk szólni, ha mindenféle zajok vesznek körül bennünket. Illés Györgyi (színművész; a Beszédcentrum alapítója) Kezdők és hadarók című könyvében ír egy esetről, ami a Filmművészeti egyetemen történt meg az egyik osztályával. A tanulók képtelenek voltak koncentrálni az órákon, és minden technika, tudás kárba veszett az osztályban uralkodó feszültségek miatt. A hónapok teltek-múltak és közeledett a tavasz, de eredményt nem tudott felmutatni, az osztály nem fejlődött. A fejlődés érdekében radikális lépésekre szánta el magát és ennek egyik elemeként az volt a kurzus fő tanítási pontja, hogy kivezette az osztályát a természetbe és hallgattak. Heti három órát két hónapon át. Amikor ez megtörtént, az osztály kész volt arra, hogy befogadja az információkat.

Időnként többet várunk el, mint amire kész vagyunk. Megjegyezzük, hogy Isten nem szól hozzánk, de az eszünkbe sem jut, hogy esetleg mi vagyunk azok, akik nem figyelnek rá. Türelemre van szükségünk, és fel kell készülnünk arra, hogy mit fog nekünk tanácsolni a Teremtő.

Amikor végre hozzánk férkőzik, lágy érzékenységgel hozza rendbe megtört lelkünket, életünket, akár egy gondviselő édesanya. Leül az ágyunk szélére, homlokunkra teszi kezét, megsimogatja arcunkat és így szól: „Meggyógyítalak Téged, megmutatom neked, milyen kincs rejtőzik itt; az igazi béke!