Istentől jövő világosság
"És világosítsa meg lelki szemeteket, hogy meglássátok, milyen reménységre hívott el titeket, milyen gazdag az ő örökségének dicsősége a szentek között.”
Egy amerikai férfi írta le mókás történetét egy alkalommal, miszerint a nappalijukban lévő csillár fénye egyik napról a másikra elhalványult. Gondolván, hogy az izzó veszíthette el a fényét, kicserélte egy újra, de mikor megtette, legnagyobb megdöbbenésére azt tapasztalta, hogy az is ugyanolyan erővel ég, mint az előző. Szerették a csillárt, mert a körülötte lévő ventilátor lapátok távirányítással kapcsolhatóak voltak, ezért úgy döntöttek, hogy nem cserélik le, megpróbálnak így élni, a halvány fényben. Napok, hetek, hónapok, évek teltek el, és a nappaliban a csillár halovány fénye mellett zseblámpákkal, és a környező szobákban felkapcsolt lámpák fényével világítottak. Természetesen amikor kellett volna, alig találták meg a szobában, amit kerestek, és csak nappal voltak képesek ott élni, este a nagy sötétség miatt nem használták a nappalit — de legalább nyáron, amikor szükség volt a ventilátorra, ott éjjel-nappal jó idő volt.
Teltek-múlt az idő, és körül-belül hat év múlva újra szóba került a csillár-csere. Úgy döntött, hogy mielőtt lecserélné, újra kipróbálja egy másik izzóval, hiszen mi van akkor, ha mindkét izzó hibás volt? De ahogy a kezébe vette a távirányítót, hogy felkapcsolja a csillárt, észrevett rajta egy ismeretlen gombot, rajta a “halványítás” felirattal.
Sok keresztény is így él: a Szentírás fényét “lehalványítva” élik mindennapjaikat, és csodálkoznak, hogy az a nyugalom, ami Istentől származik, valahogy még mindig nem költözött a szívükbe. Jó ez a kis fény, és többre, úgy érzik, nincs is szükségük, hiszen azokon a napokon, amikor éppen nehézségekkel küszködnek, megnyugvást ad, vagy bölcsességekkel látja el őket napról-napra. Valójában azonban Isten üzenete, ha csak halványan pislákol, nem képes átformálni az életünket.
Isten azért tette mindannyiunk számára elérhetővé a szavát — az evangéliumot — hogy az életünket boldog reménységben élhessük le. Milyen reménységben? Abban, amiről Pál is ír a levelében: reménységünk lehet, hogy örök életet nyerünk Jézus halála által, gazdag örökség vár ránk, melyet tőle kaphatunk meg. Ha a hétköznapok szürke sötétségével küzdünk, nincs is szükségünk ennél nagyobb bátorításra van remény, nem csak ennyi az élet. Nekünk azonban ki kell nyitnunk a szemünket, fel kell tekernünk a Biblia fényét a maximumra, ha tényleg látni akarjuk a nem is oly távoli reménységet.
Pál azért imádkozik, hogy az efézusi gyülekezet tagjai megtalálják a “halványítás” gombot az életük fényének távirányítóján, és végre tisztán lássák, mi az a reménység, amire elhívta őket az Úr. Én ugyanezért imádkozom ma veled kapcsolatban.
