"Térj Hozzám!"
Az hűség lelkülete ragadós lehet, amely a különböző közösségekben
megnyilvánulva hatást gyakorolhatna másokra is és ez lehetne a társadalmunkat
jellemző legfőbb erény!
De vajon miért is nem találjuk meg ezt a társadalomban és sok családban?
A helytelen, -családon keresztül árasztott befolyás, rossz eredményeket von
maga után a társadalom egészére vonatkozóan. Hűtlenség, irigység, csúfolkodás, erőszak,
mind olyan aktivitást kiváltó fogalmak, amelyek az egyén magaviseletén
keresztül ártanak a családnak, majd így a társadalom egészének.
Ehhez képest a ma reggeli szöveg ígérete egészen örömtelivé avanzsál.
Ebben a versben folytatódik az 1–4. versekben kezdődő üdvígéret. A megtisztelő,
Jákob és Izráel megszólítás után (21. vers) kétszer is szolgájának nevezi népét
az Úr. Azzal biztatja, hogy nem felejtette el, a fogság ellenére sem, hiszen ő
teremtette. Bocsánattal ajándékozza meg, ahogyan elszáll a felhő, úgy tűnik el
a nép vétke.
A megváltás képének előterjesztése nyugtatja a ma élő ember lelkét.
Annak a lehetősége, hogy a drága áron megfizetett rabságból megmenekültünk
Jézus által, könnyebbé varázsolja az életet. Egyetlen feladat van. Válaszadási
kötelezettség. Ehhez, bizalom kell, hit, elfogadás, egy kis kíváncsiság, ahhoz
a híváshoz, amelyet Isten intéz népe irányába: „Térj Hozzám!” Kedves olvasó, ma
reggel veled együtt mondom e szavakat és hozom meg életemben újra a döntést:
Istenem, jövök!
