Félőlények szabadulása

"De aki rám hallgat, biztonságban lesz és nyugodtan, mert nem rettenti baj." Példabeszédek 1.33 (RÚF)

Van számomra egy különösen kedves mondat a Bibliában: "Biztonságba helyezem azt, aki arra vágyik." Zsolt.12:6/b Ez a végtelenül gyengéd, figyelmes Isten bátorítása hozzánk, "félőlényekhez". Mennyi fondorlatos, alattomos, lappangó félelem búvik meg bennünk! Ezer arca lehet a félelmeinknek és emberileg nehéz, sőt, lehetetlen győzni felettük. A Biblia számos helyen tanúskodik arról, hogy Isten ismeri a félelmeinket, együtt érez velünk, és arra vágyik, hogy megszabadítson tőlük. Ki akar gyógyítani a megkötözöttségeinkből, hitetlenségeinkből, kételyeinkből, félelmeinkből is. Példabeszédek 1.33 megnevezi a mi részünket is, amire szükség van ahhoz, hogy Isten segíthessen rajtunk: "hallgass rám". A bölcsesség "az utcán kiált, a tereken hallatja szavát. Lármás utcasarkon kiált, a városkapuk bejáratánál mondja mondásait." Péld. 1.20-21 Tehát Isten szeretetteljes kérlelése bőségesen, mindenhol, minden pillanatban és nagy erővel vesz körül minket. Azonban életünk dübörgő zajai között még meghallanunk is nehéz, nemhogy szóba állni vele, elgondolkodni rajta, hallgatni rá. De érdemes megállni, csendben lenni és odaszánni magunkat. Mert, "aki hallgat rám, azt tudom megajándékozni azzal a biztonsággal, amire vágyik" - üzeni Isten a Biblia lapjain. Azoknak pedig, akik figyelmen kívül hagyják a bölcs Isten tanácsait, azt mondja: "eljő, mint a vihar, amitől féltek". Péld.1:27/a

Tanulnunk kell, hogyan figyelhetünk oda Isten szelíd kérlelésére, hogyan engedhetünk neki, hogyan adhatjuk át életünk irányítását, hogyan bízhatunk meg benne a nehéz helyzetekben is. Isten megismerésében növekedhetünk, s közben megtanulhatunk egyre mélyebben és egyre több területen bízni Benne, és elrejtőzni abban a biztonságban, amit Ő kínál. Néha kudarcot szenvedünk, elesünk, de ezekből is tanulhatunk. Bukásaink megmutatják, hogy nem érdemes más úttal próbálkozni. Máskor megízlelhetjük, milyen is az Úr által kijelölt úton járni, és örülhetünk a győzelmeknek. Minden tapasztalatunk által arra hív minket Istenünk, hogy hallgassunk rá és engedjünk neki. Ő arra vágyik, hogy az Ő biztonságába helyezzen minket, és hogy a teljessé lett szeretet kiűzzön minden félelmet szívünkből (1.Ján. 4.18).

Amikor válaszolunk Isten kérleléseire, akkor a félelmeinkről is döntünk. Zsoltárok könyvében egymáshoz egészen közel, egy-két lapon belül olvashatjuk a következő két gondolatot: Azokról, akik nem hallgattak Istenre ezt mondja: "Ott félnek nagy félelemmel, ahol nincsen félelem." Zsolt. 53.6 Azok pedig, akik gyakorlatban megismerték, milyen engedni a bölcs Vezetőnek, ezt tapasztalhatják: "Mikor félnem kellene is, én bízom te benned." Zsolt. 56.4 Ennek a versnek a teljesedését láthatjuk Jézus életében, amikor a viharos Galileai tavon, a süllyedő hajóban békésen aludt. „Ahogyan Jézus hittel pihent Atyja gondviselésében, úgy kell nekünk megpihennünk Megváltónk gondoskodásában.” (Ellen G. White: Jézus élete, „Hallgass, némulj el!” c. fejezet) Ez a legjobb gyógyszer félelmeinkre.

Ha még sokszor félsz, ha fel-felütik fejüket lelkedben különféle félelmek és aggodalmak, ha biztonságba vágysz, akkor húzódj közelebb ahhoz, aki számtalan helyen kérlel szeretettel, hogy "Ne félj"!