Bízz az Úrban!
(37. Zsoltár 5.
vers)
Ezt a sort a szövegkörnyezetéből kiragadva sokan
úgy értelmezik, hogy nekünk csak imádkoznunk kell, majd a fohászkodás után hátradőlhetünk
és várhatjuk, hogy Isten majd mindent elintéz helyettünk.
Csakhogy, az Úrba vetett bizalom nem
tétlenség, nem semmittevés, hanem szófogadás, engedelmesség, és Neki szentelt
élet:
„Bízzál
az Úrban és jót cselekedjél; e földön lakozzál és hűséggel élj.” (3.vers)
„Kerüld
a rosszat és jót cselekedjél, és megmaradsz mindörökké.” (27.vers)
„Várjad az Urat, őrizd meg az ő útját” (34. vers)
De mi van akkor, ha mások nem értékelik szolgálatunkat,
ha kihasználják kedvességünket, segítőkészségünket, sőt ha rosszal fizetnek az
értük tett jóért?
Nos, erre mondja Dávid: „Ne bosszankodjál
az elvetemültekre, ne irigykedjél a gonosztevőkre.” (1.vers), ne akarj bosszút
állni magadért, hanem ezt, a bosszúállást „hagyjad az Úrra.”
Ne feledd! Téged az Örökkévaló nem ítélet végrehajtónak
hívott el, hanem azért, hogy Sátán támadásainak össztüzében is hűségesen tarts ki Isten mellett és élj úgy, ahogy Ő élt itt e földön, szólj úgy, ahogy Ő szolt, viselkedj úgy, ahogy Ő viselkedett, szeress úgy, ahogy Ő szeret.
