„Vele megelégszem, vele szentül élek...”

„Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen!”

Mi a békesség? Mert mondjuk, szinte koptatjuk ezt a szót, de mit jelent igazán? Hogyan, mikor van békesség? Milyen, amikor Isten adja a békességet?

Eszembe jutott egy esküvő a közelmúltból, ahol a református házassági esküt mondva fogadott egymásnak örök hűséget a pár Isten színe előtt. 

Én ... esküszöm az élő Istenre, aki Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság, egy, örök Isten, hogy …-t, akinek most Isten színe előtt kezét fogom, szeretem. Szeretetből veszem el őt / Szeretetből megyek hozzá Isten törvénye szerint, feleségül. Hozzá hű leszek, vele megelégszem, vele szentül élek, vele tűrök, vele szenvedek, és őt sem egészségében, sem betegségében, sem boldog, sem boldogtalan állapotában, holtomig vagy holtáig, hitetlenül el nem hagyom, hanem teljes életemben hűséges gondviselője / segítőtársa leszek. Isten engem úgy segítsen. Ámen. 

Gyönyörű szöveg. Súlyos szavak. De békesség árad belőlük. Harmónia férfi és nő, férj és feleség között. Egy házasságban ekkor van békesség. Ha együtt vannak Isten színe előtt, ha egymáshoz hűek, egymással megelégszenek, együtt szentül élnek. Ha együtt tűrnek, együtt szenvednek. Tombolhat kint akármilyen vihar, érheti a családot akármilyen tragédia, szívükben békesség lehet. 

Isten békessége is a kapcsolatban rejlik. A jelenlétében, hogy veled megy az úton, veled él. Hűséges lesz hozzád, megelégszik, szentül él veled. Veled éli meg az élet minden kihívását, próbáját. Veled sír, veled szenved, veled örül és veled együtt várja a nagy találkozást, amikor végre szemtől szemben láthatod Őt. De csak akkor, ha te is ezt szeretnéd.

Isten arra vágyik, hogy ezt a békességet elültethesse a szívedben. Nem azt ígéri, hogy mindened meglesz, amit kívánsz. Nem azt, hogy nem ér semmi nehézség, próba, eget-földet rázó tragédia. Hanem azt, hogy veled lesz, és a körülmények ezt nem befolyásolhatják. Szeretne a társad lenni, az, aki gondot visel rólad, aki nem hagy el téged, aki fogja a kezed, és vezet Isten országa felé.

Hát ragadd meg az Ő kezét, fogadd el Őt társadnak, fogadj hűséget neki te is, és éld meg az igazi békességet! Isten békességét.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

Gyakorlati teológia