Jókor, jó helyen
Számomra az egyik legfelemelőbb élmény, amikor átélhetem azt, hogy a "helyemen" vagyok. Amikor a mozaik kép egy kis töredékes darabkájaként harmonikusan beleilleszkedem a nagy képbe, a bonyolult szerkezet egy kis csavarjaként hozzájárulok az egész működéséhez. Amikor a "véletlenek" annyira egymásba kapcsolódnak, hogy teljes bizonyossággal tudom, hogy ezzel a gondviselés terve teljesült ismét, s így örömmel és hálával élhetem át, hogy az életem értelmes és hasznos. Van olyan, amikor bosszantó és "nemszeretem" események sora nyer így utólag értelmet, s olyankor elszégyellem magam a bosszankodásaim és zúgolódásaim miatt. S van olyan is, amikor erkölcsi bátorságra, felelősségvállalásra van szükség ahhoz, hogy átélhessük ezt a tapasztalatot.
Így volt ez Eszter királyné életében is. A királyi palotában - talán joggal - érezhette volna magát biztonságban a népére kimondott halálos ítélettel szemben. Milyen könnyen ki lehetett volna szolgálni a gyávaságot és a félelmet hallgatással, közömbösséggel! Milyen könnyen lehetett volna helyet hagyni annak, hogy Isten másként gondoskodjon népe szabadításáról! Ahhoz, hogy Eszter a gondviselés eszköze lehessen, el kellett fogadnia a helyzetéből adódó felelősséget, s vállalnia kellett bátran a kockázatot. Így utólag értelmet nyert minden addigi lépés, s kiderült: pontosan ezért az időért lett királynő belőle. Rangja, helyzete nem öncélú élvezetekre szolgált, hanem arra, hogy Isten eszköze legyen egy sorsfordító drámai helyzetben.
Az biztos, hogy Isten nagy tervében a mi életünknek is van szerepe. A kérdés, hogy észrevesszük-e az előkészített alkalmakat, feladjuk-e kényelemszeretetünket, vállaljuk-e a felelősségünket, és megtesszük-e, amit az adott helyzet megkövetel.
Legyen áldott a napod!
